A segítő könyvek népszerűségnek örvendenek a kortárs gyerekirodalomban: különféle korosztályok életproblémáira kínálnak képes-mesés megoldást úgy, hogy gyerek és szülő a lapozgatás során képes beszélgetni a nehézségről, a tennivalókról. A bili-, cumi-, tesóügyes könyvek világán túl szerencsére vannak érzékenyebb kérdésekkel, betegséggel foglalkozó munkák is: Bartos Erika ilyen kötetekkel lépett olvasóközönsége elé az elmúlt években. Segítő köteteit nem kereskedelmi céllal, hanem kórházak, gyógyító központok felkérésére adományként készítette el: a daganatos és leukémiás, valamint szívkatéterezésre, illetve szívműtétre váró kis betegeknek és családjaiknak szánt munkáiban játékos-mesés eszközökkel ábrázolja a betegség és a gyógyítás folyamatát.

Az Őrangyal – Mesék az elfogadásról első történetében a kerekesszékhez kötött Somát osztálytársai kinevetik, mert szeretne szerepelni az osztály közös táncprodukciójában – végül maguk is kerekesszékbe ülnek, és együtt táncolnak-gördülnek a kisfiúval. A második történet főhőse a látássérült óvodás, Lili, aki véletlenül felborít egy kockavárat. Az ovisok megtudják, hogy Lili a kezével lát, és rájönnek, hogy a sötétben ő eszi meg legügyesebben a csokitortát. A hallássérült Misi a kertjükbe repülő focilabda révén tesz szert új barátokra, akik tökéllyé fejlesztik pantomimjátékukat annak érdekében, hogy Misi megértse, mi is történt a labdájukkal. A negyedik történet a kiskamasz Domáé, aki súlyos testi fogyatékkal élő, forrón szeretett kishúga kórházba kerülésekor ismeri fel: milyen sokat jelent számára Viola.

A szerző szerint tehát mindenki ügyes valamiben; és amikor a gyerekek saját beleérző képességüket kreatívan kezdik használni a probléma megoldása érdekében, azt is felismerik, hogy empátiájuk legfontosabb eleme a szeretet. Kiderül, hogy fogyatékkal élő barátjuk vágya egyáltalán nem a sajnálat, hanem az elfogadás és az azonos bánásmód.

A történetekben közös motívum, hogy egy-egy ügyetlen mondat váltja ki a megbántottság érzését a fogyatékkal élő gyerekből. Izgalmasan árnyalt jelenet, amikor Lili vigasztalhatatlanul sír: ilyet nem láthattak az ovisok, hiszen óvónéni vagy édesanya karjaiban minden gyerek megvigasztalódik. De Lili nem, sőt, édesanyja is szomorúan kíséri haza az oviból. Van tehát min törnie a fejét a Süni-csoportnak.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL