„Azzal volt szerencsém, hogy általában megértettük egymást”Hír | 2015.11.19.

Egy idegen nyelv elsajátítása nehéz és fáradságos folyamat, főleg akkor, ha az embernek elsősorban az iskolapadban kell megtanulnia a szavakat és a nyelvtant. Különösen nagy nehézségek előtt állnak azok, akik mozgáskorlátozottságuk miatt nem tudják ugyanúgy forgatni a szokványos taneszközöket: a nyelvkönyveket, a szótárakat. A Nyest.hu jóvoltából egy olyan fiatalemberrel ismerkedhetünk meg, akinek sikerült legyőznie mindezeket a nehézségeket.

Gy. 23 éves, kerekesszékes fiatalember. Betegségéből adódóan a kezét is korlátozottan tudja használni: nem tud kézzel írni, megfogni és kinyitni egy könyvet vagy füzetet, és lapoznia sem egyszerű. Mindezen nehézségek ellenére tavalyelőtt érettségizett egy spanyol-magyar két tannyelvű gimnáziumban, ahol a felső fokú nyelvvizsgának megfelelő emelt szintű érettségit tette le spanyol nyelvből. Jelenlegi munkájához nap mint nap használja a spanyolt. Mellette angolul tanul; éppen a középfokú nyelvvizsgára készül. Hogyan lehetséges ez? Mennyire volt neki nehéz a nyelvtanulás? Milyen segítséget kapott? – Ezekről a kérdésekről beszélgettünk vele. Tapasztalatai, reméljük, erőt adnak azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek.

Miért éppen két tannyelvű?

Gy. speciális, mozgáskorlátozottaknak létrehozott általános iskolába járt. Ezek után döntöttek úgy édesanyjával, hogy „normál” iskolában folytatja tanulmányait. Ez már csak az épületek akadálymentessége miatt sem egyszerű; de ők még egy plusz nehézséget is bevállaltak: Gy. két tanítási nyelvű iskolába kezdett járni, ahol az első, nyelvi előkészítő évben intenzíven tanultak spanyolul, másodiktól pedig a legtöbb tantárgyat két nyelven tanulták.

A felvételi lapon sok iskolát beírtam. Amelyiket az utolsó helyre írtam, oda nem akartam menni, de végül csak oda vettek fel... De én semmiképpen nem akartam oda járni.

– meséli a történet kezdetét.

És akkor egy ismerősünk javasolta, hogy vegyük fel a kapcsolatot ezzel az iskolával, megadta a telefonszámot is. Először elmentem megismerkedni az igazgatóval, a tanárokkal, megnézni magát az épületet, hogy mennyire járható. A következő héten már pótfelvételiztem; szóbeli felvételi volt már csak, végül felvettek. Szerencsénk volt az iskola igazgatójának, és tanárainak a hozzáállásával, nagyon segítőkészek voltak. Azt beszéltük meg, próbáljuk meg az első évet, aztán majd meglátjuk, hogy bírom, lesz-e valami probléma. Aztán végül végigcsináltam az öt évet.

Gy., ahogy az osztálytársai is, a spanyolt a nulláról kezdte el tanulni; előtte az általános iskolában negyedik osztálytól angolt tanult. A gimnáziumban az első, nyelvi előkészítő év kifejezetten azt célozta, hogy megtanulják a nyelvet:

Azt mondták a tanárok, hogy egy alapfokú nyelvvizsgát már le tudtunk volna tenni az első év végén.

A második évtől kezdődően tulajdonképpen minden tantárgyat spanyolul is tanultak – a magyar kivételével.

A spanyol nyelvű órákat – a történelem kivételével – általában spanyol anyanyelvű tanárok tartották, úgyhogy ezzel tulajdonképpen rákényszerültünk, hogy mindent megpróbáljunk megértetni, elmagyarázni, amit szeretnénk, mert ezek a tanárok nem tudtak magyarul.

– meséli a kihívásokat.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: NYEST.HU