Azért, mert tetszikHír | 2013.09.12.
„Amikor fiatalabb voltam, soha nem gondolkoztam el azon, hogy hogyan tudnék beilleszkedni a többiek közé, mivel nem vettem észre, hogy az emberek mások, mint a tárgyak” – így vall egy autizmussal élő az Autisticart.hu honlapon.
Én képekben gondolkodom. Nem gondolkodom a nyelv segítségével. A gondolataim úgy mozognak a képzeletemben mint a videofelvételek. A képek az »anyanyelvem«, és a szavak csak a második nyelvem.” Az autizmus spektrumzavarral élő emberek jellemzője, akik nehezen tudnak másokkal kommunikálni, befelé élnek, a külvilág számára furcsák. Az Esőember című film hívta fel elsőként széles körben a figyelmet rájuk, s a bennük rejlő különleges képességekre. Van, aki milliós nagyságrendben fejben számol, más a telefonkönyvet tudja betéve, akad, aki térképeket memorizál, s van, aki emlékezetből lerajzol egy egész városrészt úgy, hogy stimmelnek még az épületek ablakai is.
A rajz, a festmény, a vizuális közlés olyan eszköz, amellyel az ilyen embereket a külvilág számára is „meg tudják nyitni”. Mindeközben pedig maga a sérült ember is nyitottabbá válik. – Az autizmussal élőket szocializációs nehézségeik miatt zárkózottnak képzeljük el, olyanoknak, akik kedvelik a magányt. Ez tévedés. Az autizmussal élő emberek jelentős százaléka nagyon boldog, ha – alkalmazkodva az őket terhelő „eszköztelenséghez” – megpróbálunk közeledni hozzájuk – foglalta össze honlapján a Mosoly Otthon Alapítvány (Moha). Három éve működő programjukban kiemelkedően tehetséges autista alkotókat fedeztek fel, s képzőművészek bevonásával vállalták tehetséggondozásukat, vizuális fejlesztésüket.
Több mint kétezer műalkotás született már az együttműködésükkel, két országos hírű kiállítást és három jótékonysági aukciót szerveztek. Legutóbb a miskolci Szimbiózis Alapítvány baráthegyi majorságában élő autista alkotónak, Mihálykó Tamarának rendeztek tárlatot a budapesti Klauzál 13 Galériában. A fiatal lány gyerekkora óta magát és a számára fontos embereket rajzolja, olyanokat is, akiket esetleg már több éve nem látott. Karakterei általában valósak, a köréjük álmodott szituáció azonban elképzelt. Legtöbbször párba rendezi az alakokat. – Az örök barátságba vagy szerelembe ágyazott figurák többsége nem ismeri egymást: a ruháik, a tárgyaik, vagy akár az, hogy egymás kezét fogják, Tamara világának tükörképei.
Forrás: NÉPSZABADSÁG
