Weisz Fanni: Az esélyegyenlőség születésünk pillanatában kezdődikHír | 2012.01.03.

Weisz Fanni gyönyörűnek és siketnek született, de hátránya ellenére ugyanolyan magabiztossággal mozog a szépségversenyek színpadán, és a kifutókon, mint egészséges társai. Célja azonban több, mint a királynői korona. 19 éves korát meghazudtoló céltudatossággal igyekszik mindent megtenni azért, hogy siket sorstársai teljes életet élhessenek. Mert, ahogy mondja, "az emberek jók, és tele vannak szeretettel, csak meg kell találni velük a közös hangot."

- Négy évvel ezelőtt megnyerted az egyik legrangosabb Baranya megyei szépségversenyt, innen számíthatjuk nyilvános karriered kezdetét. A versenyen nem viselhetted a hallókészülékedet, így kénytelen voltál érzékszerveidre hagyatkozni. Igaz a történet, hogy sérültségedről a nézők és a szervezők akkor szereztek tudomást, mikor szóra szerették volna bírni a frissen koronázott királynőt?

- Igen, így történt. A zsűri és a nézők a verseny végén szereztek tudomást a siketségemről, amikor interjút akartak készíteni velem.

- Hogyan folytatódott ezután a karriered? Pályafutásod mely pontjaira vagy a legbüszkébb?

- Ezt követően egymást követték a szépségversenyek, és mindegyiken nyertem. A szervezők lassan hozzászoktak, hogy kicsit más vagyok, mint a többiek, de ez sosem jelentett problémát, mert a színpadon nem látszott a különbség. Egy idő után már azt is sikerült elérni, hogy ne a műsorvezető mutasson be, hanem én "szólaljak" meg az anyanyelvemen, azaz jelnyelven, melyet lefordítottak a nézőknek is. Minden versenyre nagyon büszke vagyok, de a legfontosabb állomás az volt, mikor Rúzsa Magdival színpadra állhattam a Megasztárban, hogy jelnyelven tolmácsoljam énekét a sorstársaim felé.

Ezen kívül Vujity Tvrtko újságíró, riporter segített rengeteget abban, hogy elmondhassam gondolataimat a nyilvánosságnak, és segíthessek másoknak. Ő indította el a Tapsolj Együtt Fannival kampányt, melynek lényege, hogy kézilabdameccsek előtt én, vagy egy fogyatékkal élő sorstársam végzi el a kezdődobást, a közönség pedig jeltapssal köszönt bennünket. Így hívjuk fel a figyelmet fogyatékkal élő embertársainkra. Tvrtko azóta legjobb barátommá, és mentorommá lett. Neki köszönhetem, hogy sok jó embert megismertem. Ez volt tehát a kezdet. Idén nyáron pedig részt vettem a TV2 és a Magyarország-szépe Kft. által megrendezett rangos szépségversenyen, amely a Magyarország szépe címért folyt. Számomra egyedül az volt a fontos, hogy bekerüljek a legjobb húsz lány közé, és egy ilyen nagyszabású fórumon is tovább kampányoljak a sorstársaimért. (A versenyen Fanni több mint 2000 lány közül került be a legjobb húszba, elnyerte a közönségdíjat, így a Miss Intercontinental Hungary címet. – a szerk.)

- Mennyire hallasz most pontosan? Hogyan tudnád körbeírni a jelenlegi állapotodat? Mekkora nehézséget jelent számodra a beszéd?

- Hét éves koromban megműtöttek, egy cochleáris implantáció (CI) nevű műtéti eljárásnak köszönhetően azóta készülékkel mindent hallok, az értelmezéssel viszont vannak problémáim. A CI tökéletesen funkcionál, csak az agyam már a siket gondolkodást tanulta meg. Természetesen folyamatosan javul az állapotom, de valójában a fontos gondolataimat jelnyelven tudom csak közölni. A jelnyelv egy nagyon fontos mankó számomra, a beszéd ugyanis nehézséget jelent. Tudok hallókkal kommunikálni, de ez komoly odafigyelést igényel. A hangok világa úgymond kissé kusza és érdekes nekem, és minden nap új csodákkal lep meg.

- Ahogy említetted, Rúzsa Magdival duettben léptél fel a Megasztár színpadán, jelnyelven "énekelted" millióknak kedvenc számodat, a Gábrielt. Milyen a viszonyod a zenével? Mennyit és hogyan érzel belőle? A modellkedésben fontos a ritmus és a zene, ez nem jelent problémát számodra?

- A ritmust, a lüktetést kiválóan érzem, akár készülék nélkül is. Viszont ahhoz, hogy szinkronban tudjak maradni az énekkel, a szöveget is hallanom kell. A Megasztárban Magdi óriási segítséget adott, mivel ösztönösen felém fordulva, kiválóan artikulálva énekelt. Kedves volt, és nagyon figyelt rám, úgy éreztem, hogy a szívével is lát engem.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: HR PORTÁL