Hosszabb távon a látás visszaállítása látszik a legjobb útnak, amelyre a már a piacra került, de még nagy út előtt álló retinaimplantátumok és a még gyerekcipőben járó optogenetika terén végzett kutatások révén nyílhat mód.

Egy másik igen ígéretes irány a szenzoros helyettesítés, amikor a látható információt egy másik érzékszervi csatornán, pl. hallás vagy tapintás útján tesszük hozzáférhetővé. A tapintás előnye, hogy topografikusan ábrázolható a látott kép, azaz leképezhető a tapintófelületre, viszont a térbeli és az időbeli felbontás bár testrészenként eltérő mértékben, de jelentősen korlátozott. Két fő kérdés nyitott még: egyrészt, hogy melyik testrészen történjen a bevitel (a kéz és a nyelv a legígéretesebbek), másrészt, hogy mechanikus vagy elektromos ingereket jobb használni. A hallás használata egyszerűbb, mint a tapintásé, ugyanakkor itt figyelemmel kell lenni arra, hogy a fül a vakok legfontosabb érzékszerve, és ha túlzásba visszük a használatát, akkor a megtanult tájékozódási formájukban akadályozzuk őket. További korlátot jelent, hogy hang útján nehéz megjeleníteni a térbeliséget, az alakokat. Ezekre többféle megoldást is kidolgoztak már, amelyek között mobiltelefonos alkalmazások is vannak, és a tapasztalatok szerint gyakorlással elsajátítható mind a kültéri, mind a beltéri tájékozódás és az alakok felismerése is.

Végül egy harmadik csoportba sorolhatóak azok az eszközök, amelyek a látható információt nem közvetlenül, hanem feldolgozva, magasabb absztrakciós szinten teszik a felhasználó számára elérhetővé. Sok olyan eszköz tartozik ide, amely már a piacon is elérhető, mint például a beszélő CD-lejátszók, a szín- és pénzfelismerő készülékek, illetve a szkenneralapú felolvasó berendezések. A leggyorsabban azok az eszközök fejlődnek, amelyek a környezeti információt intelligensen feldolgozzák, tehát bizonyos fokig értelmezik a látottakat, ahol a gépi látás és a gépi tanulás területén elért legújabb eredmények kerülnek hasznosításra. Manapság a legtöbb ilyen eszközt egy konkrét funkcióra tervezik. Ennek az az előnye, hogy célspecifikus hardvert és szoftvert lehet alkalmazni, felhasználóként azonban nem igazán praktikus, ha minden látással kapcsolatos részfeladatra külön eszközt kell magunkkal vinni. A mobiltelefonok egy ígéretes kitörési irányt jelentenek, mivel egy telefonon sok alkalmazást vihetünk magunkkal, sőt ezek akár integrálhatóak is egy közös keretprogramban.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEDICALONLINE