Szerte a világon sok fogyatékossággal élő diák csak nehézségek árán vagy sehogy sem fér hozzá minőségi oktatáshoz. Hogy az értelmi, testi, érzékszervi fogyatékosságokkal vagy tanulási nehézségekkel élők mennyire veszik hasznát az iskolai oktatásnak, azzal kapcsolatban sok makacs tévhit él még ma is. Az ilyen tévhitek generációk óta arra ösztönzik az oktatásban dolgozókat, hogy ezektől a diákoktól megtagadják a többségi oktatás lehetőségét.

Nemrég abban a hatalmas megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem az ENSZ Down világnapi rendezvényein. Az én szerepem az volt, hogy a kutatók közösségét képviseljem, és ismertessem a vizsgálatok eredményeit azzal kapcsolatban, hogy hogyan formálja az oktatás a fogyatékossággal élő diákok tanulmányi előmenetelét és társas fejlődését. Az USA-ban, Európában és Dél-Amerikában lefolytatott kvázi-kísérletek eredményeit bemutatva amellett érveltem, hogy az inkluzív oktatás – amikor a fogyatékossággal élő gyerekek tipikus fejlődésű társaikkal együtt tanulnak – alapvető rövid és hosszú távú előnyökhöz vezet.

Kutatóként az olyan tényeknek hiszek, amelyek szigorú pontossággal végzett értékeléseken alapszanak, amelyeket szakértői közösségek ellenőriztek és amelyeknek megismételhetősége többféle kontextusban is megmutatkozott. Az ilyen kutatások eredményei hasznos útmutatót adhatnak a a döntéshozóknak, az oktatásban dolgozóknak és a szülőknek is. Ezekből tudjuk, hogy a fogyatékossággal élő gyerekek inklúziója támogatja az ő fejlődésüket is és a társaikét is.

A számokon túl, az inklúzió kézzelfogható előnyei az egyéni történetekben  a legnyilvánvalóbbak.

A Down világnapi események során számos Down-szindrómás ember mesélte el, milyen sokat segített nekik gazdag, teljes életet felépíteni, hogy befogadta őket a család, az iskola, a közösség.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DOWN BABA