- Mióta vagy hallássérült?

- Így születtem. Anyukám fél éves koromban vette észre, hogy nem figyelek, amikor szólít. Az orvosok nem akarták elhinni, hogy bármi bajom is lenne, de végül belátták, hogy sajnos Édesanyámnak van igaza. Azóta hordok hallókészüléket mindkét fülemben.

- Az általános vagy középiskolában jelentett ez problémát a számodra?

- Általános iskolában csúfoltak a fülem miatt, de aztán középiskolában elfogadóbbak voltak velem, meg jobban meg is tudtam védeni magam.

- És a tanulásban milyen nehézséget okozott az, hogy hallássérült vagy?

- Mindig integrált iskolába jártam. Mivel a megfigyelőképességem sokkal jobb, mint az átlag hallóké, sokat segített nekem, hogy gyorsan megtanultam olvasni – már elsőben is sokszor velem olvastattak fel magyarból-, és a helyesírásom is mindig jó volt. Gondot okozott viszont, hogy gyakran hamar elfelejtettem, amit tanultam. Ugyanis a hallókra egy csomó minden szinte észrevétlenül ráragad - rádiót vagy TV-t hallgatnak, esetleg beszélgetnek a társaságukban, és anélkül, hogy külön erre odafigyelnének, egy csomó információhoz jutnak - nekem viszont mindennel sokkal többet kellett foglalkoznom, hogy megragadjon. Egyébként sokáig logopédushoz jártam, kb. 15-16 éves koromig.                                                 

- Úgy tudom a középiskola után több mindent tanultál?

- Érettségi után a 3 éves grafológiai tanfolyamot végeztem el. Az évek során megcsináltam 3 számítógépes tanfolyamot is, plusz önállóan az ELO tanfolyamon kezdő és középhaladó franciát, illetve kezdő angolt. (Eddig...még…ugyanis nagyon szeretnék megtanulni olaszul és spanyolul is. Nagyon szeretem a nyelveket, annak ellenére, hogy nekem sokkal nehezebb, és inkább írás-olvasásra korlátozódik.

Forrás: REHAB BLOG