Az emberek szíve kinyithatóHír | 2016.04.18.

Verset mondtak, énekeltek, és megmutatták, hogy fantasztikus programjuk, a Kapcsolda, amely összehozza az egészséges fiatalokat a fogyatékossággal élő gyerekekkel, miféle csodákra képes. A Viktória Rehabilitációs Központ vendége volt a színészházaspár, Szalay Kriszta és Cserna Antal.

Robert Burns híres Falusi randevúját adták elő, aztán Cserna Antaltól hallottuk Őze Lajos kedvenc dalát, méghozzá Őze jellegzetes kalapjában. „Úgy szeretnék részeg lenni”- énekelte gitárkísérettel Cserna Antal, aki több hangszeren is játszik, ezért önmagát előszeretettel nevezi „hangszerpiszkálósnak”. Szalay Kriszta azt a Juhász Gyula. verset adta elő - kétféle stílusban, felfogásban - amivel hajdanán felvételizett a színművészetire. Talán nem véletlenül idézték a főiskolás éveket. Hiszen ők ketten a főiskola óta alkotnak egy párt, az elmúlt évtizedekben három gyermekük született. Fantasztikus szimbiózis az övék, sok mindent együtt csináltak: vagy ahogy mondják, a gyerekek, a pályájuk alakítása, a házuk felépítése - az egész életük - mind-mind közös vállalás. A kapcsolatuk komoly válságon is átesett - amelyről Szalay Kriszta könyvet írt -, de képesek voltak megújítani. Hogy mi a titkuk? Talán az - felelték -, hogy annak idején jól választottak. És azóta is folyamatosan csiszolódnak egymáshoz.

Amíg Cserna Antal a fellépés előtt a technikai ügyeket, a hangosítást intézte, Krisztával kezdtünk beszélgetni - írja a FEOL. Szalay Kriszta színművész, író, producer, különféle jótékonysági akciók, érzékenyítő programok kiötlője, szervezője híres arról, hogy a célt, amit maga elé tűz, mindenáron megvalósítja. Úgy él az én emlékezetemben, mint a „nő, aki nem fér a bőrébe”.

- Talán van is ebben valami - mosolyog kedvesen -, hiszen már rögtön a színművészeti főiskola után, 1988-ban alakítottam egy színtársulatot - Komédi Franc Ez néven - amelynek ügyeit szerveztem, menedzseltem és színészi feladatokat is elláttam. Később meg létrehoztam a PÁB-Színházat. De az már harmincéves korom körül kezdődött, amikor jótékonysági akciókat kezdtem indítani, például lélegeztető gépre gyűjtöttem. Két évig szinte megszállottan csináltam, míg végül három baleset is történt velem. Az élet figyelmeztetett, hogy nem szabad erőből csinálni semmit... Azóta erre jobban ügyelek. Amikor a gyerekünkért harcoltunk, és mindent megtettünk a fejlesztéséért, szinte kiszáradtam, kihullott a hajam. Olykor egy kicsit leálltam, pihentem, és azután folytattuk újra a különféle terápiákat.

Mert Szalay Kriszta és Cserna Antal azzal is példát nyújtanak, ahogyan évekig harcoltak a középső gyerekükért, Liliért. aki ma 23 éves és makkegészséges.

- A születésénél orvosi műhiba történt, emiatt különféle neurológiai problémák merültek fel, kétséges volt, ép ember lehet-e. Gyógyszert ajánlottak, de nem tudták megmondani, használ-e. Ezért elkezdtünk alternatív gyógymódokat keresni, Először mindig mi tapasztaltuk meg az új módszerek hatásait, csak utána következett kislányunk. Fokozatosan javult az állapota, tizenkét évbe telt, míg tünetmentessé vált.

Közben csatlakozott hozzánk Antal is, és hozzátette: - Az egész család közösen járta végig ezt az utat, hiszen a nagyobbik lányunk akkoriban három és fél éves volt, és mindenhova jött velünk, közös program volt ez. Mi nem problémaként éltük meg ezt az élethelyzetet, hanem feladatként tekintettünk rá. Az intézetben sorstársakra leltünk, és azt tapasztaltuk, hogy a házasságokat is gyakorta felőrlik az efféle gondok: nem tudnak megbirkózni a rájuk nehezedő teherrel.

Kriszta emellett úgy gondolja, neki ezek után az is a dolga, hogy a példájával másoknak is erőt adjon. Ez a küzdelem arra is sarkallta, hogy megírja az És a nyolcadik napon című darabot, a szeretet erejéről, az elfogadásról, és eljátssza a produkció főszerepét is. A cím a talán sokak számára ismert mondásból fakad, miszerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent, a nyolcadik napon 
pedig megteremtette a down-osokat, hogy szeretetet hozzanak a Földre.

- A darab úgy született, hogy a magunk példáján is rájöttem, miféle társadalmi problémákról szeretnék beszélni. Így írtam meg a történetet az egyedülálló anyáról, akinek a kisfia Down-szindrómás. Azt is igyekeztem megmutatni, miként változtatja meg őt magát ez a helyzet, és hogyan reagál erre a környezete.

Cserna Antal rendezőként jegyzi a produkciót, és ő is szerepelt benne: ő alakította az előadásban a nő életében futó kapcsolatként felbukkanó férfit, az apát.

De nemcsak sikeres színházi produkció született ebből a magánéleti küzdelemből, hanem egy nagyon fontos érzékenyítő program, a Kapcsolda. Szalay Kriszta ugyanis úgy tapasztalta: a fogyatékosság elfogadása gyakorta jelent gondot. Ezért elhatározta, középiskolásokat hoz össze értelmi fogyatékkal élőkkel: ismerjék meg jobban egymást, hiszen ez lehet az elfogadás kulcsa.

- Először tíz iskolából három mondta, hogy ha megszervezem, és irányítom az egész programot, beengedik a sérült gyermekeket a gimikbe. Mára több mint száz iskola bekapcsolódott a programba, mert kiderült: az emberek szíve kinyitható - mondta Kriszta, aki a Viktória központban levetített egy megrendítő kisfilmet a középiskolások és fogyatékos gyerekek találkozásáról, az így szövődő barátságokról, a szeretetteljes, óvó elfogadásról.

Szalay Kriszta és Cserna Antal estje megmutatta, hogy van remény.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: FEOL