Az életem odakint van | 2016.08.25.
"A nevem Binder Gábor és idén töltöm be a 30. évemet. Ép értelmű vagyok, mégis értelmi fogyatékosnak nyilvánítottak. Kizáró gondnokság alatt, egy vidéki város szociális intézetében telnek napjaim, és harcolok" - a TASZ blogjának írása.
Harcolok azért, hogy elismerjék, én sem különbözöm másoktól, ugyanannyi jogom van dönteni az életemről, mint neked, aki most ezt a pár sort olvasod.
Halmozottan sérültként élek: elektromos kerekesszékkel közlekedem, beszélni nem tudok, írási, olvasási nehezítettségem van. Ahhoz is, hogy ez a cikk megszülessen, segítségre volt szükségem.
Hogyan lettem értelmi fogyatékosnak nyílvánítva
Családom kisgyerekkoromban intézetbe adott, így életem javát nélkülük töltöttem. 6 testvérem van, ők egészségesek, én egy ikerterhesség során, oxigénhiányos állapot miatt lettem sérült.
Szegény családból származom egy agresszív, alkoholista apa és egy olyan anya mellől, aki sosem állt mellém. Testvéreimmel nincs sok kapcsolatom, nem keresnek, nem érdeklődnek felőlem. Időnként Facebook-on írok nekik, de ők is a saját életükkel vannak elfoglalva. Egyedül öcsémmel vagyok jó viszonyban, de a nagy távolság és anyagi okok miatt őt is ritkán látom.
18 évesen hivatalosan értelmi sérültnek lettem bélyegezve, holott nem vagyok az. Hogy is írhatnám ezt a cikket, ha értelmi fogyatékos lennék?
Gyerekkoromban, miután kikerültem a családból, hivatásos gyámot kaptam. Ennek volt is létjogosultsága, hisz nem volt senki, akire számíthattam. Abban az időben a gyámom döntött azon dolgokról, mely szülői feladat lett volna. Miután betöltöttem a felnőttkort, majdhogynem automatikusan kerültem kizáró gondnokság alá.
Ennek számos oka van: benne van a szakértelem hiánya, oda nem figyelés és bizony anyagi tényezők is. Az is kiderült, hogy maga az a vizsgálat, mellyel annak idején eldöntötték, hogy kizáró gondnokság alá helyezzenek, szakszerűtlen és hiányos volt.
Ezzel gyakorlatilag meg lettem fosztva azon jogaimtól, mellyel egy hétköznapi ember rendelkezik. Az élet számos területén ellvették tőlem a döntés szabadságát.
Így felnőttként megélni azt, hogy egy idegen embertől, egy hivatásos gondnoktól függ az, hogy a saját pénzemből mit, mikor és mennyit költhetek, vagy hogy épp hol szeretnék élni, bántó és megalázó.
FORRÁS: REHABPORTAL.HU
