De mindez csak mellékterméke annak, hogy a lakóotthonokban élő autisták a rajzfoglalkozásokon jól érzik magukat. Tarr Hajnalka képzőművésszel, kurátorral, a Mosoly Otthon Alapítvány művészeti vezetőjével lengőfirkákról, érzelmi biztonságról beszélgettünk, de szóba került egy véres kés is.

• Az autisták rajzai sokszor hasonlítanak a konceptuális művészek képeihez.
• Teljesen egyedi módon rajzolnak, és ha valaki fut sok ceruzával a kezében, az is a rajzolás része.
• A legjobb rajzokból dizájnos termékek készülnek, vagy elárverezik őket.
• Ha az autisták által készített tárgyakból lehet versenyképes, menő dizájnterméket csinálni, akkor nemcsak gyertyát kéne önteniük vagy lábtörlőt szőni.
• A rajzokon keresztül egy olyan világhoz kapcsolódhatunk, amitől legtöbbször elsőre csak zavarba esünk.

Mi ragadott meg az autisták világában?

Leesett az állam a rajzaiktól. Amikor először autista fiatalokat rajzoltattam, Lakatos Renáta, nem beszélő autista lány egy bizonyos rendszerben szürkére satírozta az egész lapot. Aztán megfordította és ott is beszínezte. Ahány papírt kapott, annyiszor csinálta ugyanezt. Korábban a konceptuális művészek munkái között találkoztam ugyanilyen jellegű lapokkal. Rádöbbentem: a repetíció, a strigulázás, az egyszerűség miatt egyes konceptuális művészek munkái nagyon hasonlítanak az autisták rajzaihoz. Az autisták zöme nem rajzol szituációkat, nem jelenik meg történet a papíron, nem gondolkoznak szimbólumokban.

Izgalmas egymás mellé tenni az autista Lakatos Renáta vagy Bihari László képeit és például Alighiero Boetti vagy Szíj Kamilla rajzait. Előfordul, hogy egy szülő panaszolja nekem, hogy az autista gyereke csak számokat rajzol. Erre azt szoktam mondani némi túlzással, hogy Roman Opałka ebből művészi karriert csinált.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: ORIGO