A Nemzetközi Cseperedő Alapítvány az autizmus világnapja (április 2.) alkalmából konferenciát szervez, ahol ennek pont az ellenkezőjét csinálják. A mindennapokra keresik a bárki számára értelmezhető megoldást.

Nincs az a szülő, aki könnyedén feldolgozza, hogy a gyermeke beteg vagy valamilyen fejlődési rendellenességgel küzd. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy számos szülőben – a diagnosztizálás után – bekapcsol az „én gyerekem tökéletes” funkció, és ahelyett, hogy szakember segítségét kérné a „probléma” megoldásához, csak kivár és legyint, hogy majd elmúlik az egész, mint egy szimpla megfázás. Az autizmus nem múlik el, viszont kordában tartható, és egy autista is élhet teljes életet. Csak kicsit több odafigyelés kell hozzá.

Több felismert eset

Globális adat: százból egy gyermek születik autistának, tehát az említett fejlődési rendellenességnek 1 százalékos az előfordulási gyakorisága. Ez az arány húsz éve alacsonyabb volt, de tévedés azt hinni, hogy azóta az autisták száma nőtt – csak a felismert esetek száma emelkedett, illetve szélesedett a spektrum, hogy mit gondolunk autizmusnak. „18 hónapos korban már van szűrés autizmusra, biztosan megalapozott diagnózis pedig általában hároméves kor fölött adható – mondja Sajó Eszter, klinikai szakpszichológus, az autista gyerekekkel foglalkozó Nemzetközi Cseperedő Alapítvány egyik alapítója. – Ilyenkor már megállapítható, hogy melyik típusú autizmusról van szó.”

Magyarországon a diagnosztizálás után többnyire csak a gyerekeket kezdik fejleszteni, miközben Sajó szerint a családdal ugyanúgy foglalkozni kell, sőt ha lehet, akkor külön a szülőkkel, és ha van testvér, akkor vele is. A Cseperedőben egyébként két klinikai szakpszichológus, egy gyermekpszichiáter és tizenegy gyógypedagógus dolgozik. Saját információik szerint az országban rajtuk kívül csak elvétve foglalkoznak testvérekkel, miközben szülőcsoportot több helyen is csinálnak, például az Autizmus Alapítványnál vagy a Vadaskert Kórháznál.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: NŐK LAPJA CAFÉ