• Bízzuk a jelöltre mennyit szeretne elmondani betegségéről: a megváltozott munkaképesség státuszához mindenképpen valamilyen egészségkárosodás, betegség jelenléte társul. Az interjú során soha ne kérdezzünk rá konkrétan a betegségre, mert az adatvédelmi és etikai előírások megsértése mellett, az interjúztatás bizalmi légköre is megtörhet. Az interjút, akárcsak az egészséges jelöltek esetében, az általános kérdésekkel kezdjük, bízzuk a jelöltre mit szeretne megosztani velünk betegségéről. Koncentráljunk a képességekre, készségekre, a munkahelyváltás okaira és ne a betegség miatt kialakult hiányosságokra, nehézségekre. Így kellő bizalom alakulhat ki a jelölt és interjúztató között, melynek révén a későbbiekben a mélyebb, bizalmasabb kérdések is feltehetőek.
• Készen áll a jelölt az újbóli munkába állásra? Meg kell győződnünk arról, hogy milyen szinten áll az álláskereső rehabilitációja: egészségügyi, orvosi, szociális és foglalkoztatási szempontból. Az általános kérdések mellett kiemelt figyelmet kell szentelnünk annak a tisztázására, hogy a jelölt feldolgozta-e már betegségét, együtt tud-e élni azzal, mindezt direkt kérdések feltétel nélkül. Az érzelmi felkészültség mellett fontos még kitérnünk a jelölt munkavállalási hajlandóságára, felkészültségére és motiváltságára is. Készüljünk fel a jelöltekből esetlegesen kitörő érzelmi felindultságra, mely nem az interjúztatónak szól, hanem elsősorban a betegségből fakadó elkeseredésből ered vagy a megváltozott élethelyzet miatti frusztrációból. Abban az esetben, ha még a jelölt egészségügyi rehabilitációja (rendszeresen jár orvosi kezelésre, amely befolyásolná a munkavégzést) és érzelmi állapotának stabilizációja nem történt meg, az egyén alkalmassága a munkavállalásra erősen megkérdőjelezhető.
• Ismerjük meg a munkahely foglalkoztatás-egészségügyi körülményeit: az interjúztatás előtt egyeztessünk a foglalkoztatás-egészségügyi szakorvossal. Tisztában kell lennünk azzal, hogy melyek azok az egészségügyi tényezők, amelyek mindenképpen kizárják a foglalkoztatás lehetőségét. Ezek után az interjú során irányított kérdések révén kell meggyőződnünk a jelölt önellátási képességéről, készségéről vagy arról hogyan tudja megközelíteni munkahelyét.
• Legyünk felkészültek a jogszabályi kérdésekből! A jelöltek nem igazán vannak tisztában a jogszabályokkal, könnyen eltévednek az állami bürokrácia labirintusában. Rehabilitációs tanácsadóként naprakész tudással kell rendelkeznünk; tudnunk kell, hogy az adott ellátást mikor állapították meg és milyen típusú ellátást folyósítanak az egyénnek, illetve, hogy ez mekkora összeget jelent. A jelöltek számára az egyik legfontosabb kérdés a kereseti és időkorlát, illetve ezek értelmezése. Ki kell térnünk arra is az interjú során, hogy a jelölt mindenképpen ragaszkodik-e az ellátásához, még abban az esetben is, ha a bér jóval magasabb lesz az ellátás összegénél.
• Mire kell figyelni a szakvélemény értelmezésekor? Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a szakvéleményt, ismernünk kell a rehabilitálhatóság fajtáit. A szakvéleményből az egészségkárosodás mértéke mellett információt kaphatunk arról is, hogy melyek a javasolt foglalkoztatási körülmények, irányvonalak. Ne feledjük, a szakvélemény egy adott időben készült, egy adott állapotot mér fel, így az egészségügyi állapotban bekövetkező változást, legyen az javulás vagy romlás, már nem "követi nyomon". Nem csak az adott NRSZH Szakvéleményt kell tudnunk értelmezni, hanem a régebben keletkezett szakvéleményeket is fel kell tudnunk ismerni, valamint a fogyatékossági támogatásról szóló határozatot.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HR PORTÁL