Atya és fia - Nick Vujicic portréjaHír | 2013.04.22.

Amikor Nick Vujicicot tavaly először láttam egy felvételen, leesett az állam, majd rögtön a videotechnikai trükkmesterekre kezdtem gyanakodni. Ezt a filmet manipulálták, erre gondoltam. Ilyen nincs, hogy egy karok és lábak nélküli ember ide-oda ugrál a csonka kis törzsén egy asztalon, s egy csökevényes kis lábfejmaradvánnyal, amely a rövidnadrágja bal szárából kandikál elő, labdákat rugdos, aztán egy billentyűzeten kopog, és elárulja, hogy a lábujjával percenként negyvenhárom szót képes gépelni - cikk a Népszabadság online oldaláról.

Ahogy egyre több felvételt néztem róla a legnagyobb videomegosztón, rájöttem, hogy a „trükköt” nem technikusok követték el, hanem maga Nick Vujicic. Ez az ember egykor úgy döntött, hogy nem adja fel, és teljes emberi életet fog élni annak ellenére, hogy amikor 1982-ben Ausztráliában megszületett, mindenki számára nyilvánvaló lehetett, hogy teljes emberi életre képtelen. Sokáig ő maga is így gondolta. Ma már gördeszkázik, úszik, szörföl, ejtőernyős ugrásokat csinál, járja a világot, holott tízévesen még az öngyilkosság járt a fejében.

Ennek a sokat szenvedett fiatalembernek hatalmas lelki változáson kellett keresztülmennie, hogy testi fogyatékosságát olyanynyira el tudja fogadni, hogy ma már nem is tekinti magát fogyatékosnak.

Három napot töltött Magyarországon, több előadást tartott Budapesten és Pécsett, Debrecenbe a baranyai megyeszékhelyről érkezett egy kimerítő, öt óra hosszú autózás után. Mondta is a Főnix Csarnok bejáratánál őt köszöntő Kósa Lajos polgármesternek, aki a hogyléte felől érdeklődött, hogy „ó, nagyon hosszú utazás volt, alig érzem a lábam”, amin persze megint mindenki nevet, de legjobban maga Nick. Csodaember, így hívom magamban. Közvetlen és barátságos, nem csoda, hogy röviddel később Kósa Lajossal már családi képeket nézegetnek, már meg sem döbbenek, amikor Nick az okostelefonján a „csirkeszárnyát” használva fényképeket mutogat neki. Mondom, hogy csodaember. Hányszor, de hányszor megnéztem már az előadásait az interneten, s mindig jobban lettem tőle. Üresnek, kiégettnek, értelmetlennek és céltalannak tartod az életed? Kicsit figyelj oda, hogy mit mond Nick Vujicic, akinek a szavai minden antidepresszánsnál többet érnek.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: NÉPSZABADSÁG