Amit nagyon is jó, ha tudtok: ilyen az élete egy diszlexiásnakHír | 2016.03.03.

Whoopi Goldberg, Churchill, Edison, Einstein – mind elismert emberek voltak a maguk területén, és ma már az egész világ ismeri a nevüket. Ám ezen kívül más is összeköti őket: mindannyian küzdöttek, küzdenek a diszlexiával.

A diszlexiáról egyre többen beszélnek, ami jó, hiszen a gyerekek 7–10 százalékát érinti, és az, hogy hogyan állunk ehhez a témához, nagyban befolyásolja, hogy milyen felnőtt kerül ki az iskolapadból a diszlexiás gyerekek közül.

Sajnos még mindig sok a tévhit a diszlexia fogalmával kapcsolatban.

Noha egyre többen vizsgálják, és kutatnak a témában, még mindig tapogatóznak a pontos meghatározását illetően. Annyi bizonyos, hogy a diszlexia az olvasási képesség súlyos zavara, egy nem látható tanulási zavar, ami nem tartozik a fogyatékosságok közé.

Nincs pontos tünetegyüttese, és még ha tudják is, hogy mely kromoszómák játszanak szerepet az öröklődésben, az olvasási zavar megjelenését nem lehet tűpontosan megjósolni. Ráadásul nem is olvasási zavarnak kellene nevezni, hanem olvasástanulási zavarnak, hiszen a diszlexiások megtanulnak olvasni, csak másféle olvasási, szövegértési, tanulási technikájuk van. Mondanom sem kell, hogy ez merőben eltér az iskolában megszokott tanulási stratégiáktól, illetve az átlagemberek tanulási módszereitől.

Leegyszerűsítve: diszlexiásnak azt tekintjük, aki sok hibával, lassan olvas, és a szöveget sem érti pontosan.

A diszlexiásokra jellemző tünetek közé tartozik a gyenge írás, olvasás, helyesírás, a bizonyos nyelvi feladatbeli problémák, a tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés), és gyakori, hogy a diszlexia előfordul a családban is.

Gyakorta azt hiszik, tévesen, hogy a diszlexiások intelligenciája messze alulmarad az átlagtól, de ez nem igaz. Átlagos, gyakran átlag feletti intelligenciával rendelkeznek, mindössze csak olvasási képességük marad el a koruknak megfelelő szinttől. Sajnos a nehezen olvasó gyerekről még mindig gyakran hiszik azt, hogy nem hivatott nagy dolgokra, noha csak foglalkozni kellene vele.

Illetve a diszlexiájával.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: VOUS