Egy Down-szindrómás emberről valószínűleg sokan nem gondolnák, hogy jó vezető lehet. De mitől lesz egyáltalán valaki jó vezető? Szerintem a jó vezető olyan ember, aki gondolkodik, megkeresi a probléma megoldását, és döntést hoz. Olyan valaki, aki nem vár arra, hogy mások kezdjenek cselekedni. A dolgok azért történnek meg, mert a vezetők megvalósítják őket. Nem azzal, hogy akaratuk ellenére rávesznek, kényszerítenek másokat valamire vagy követelőznek. Hanem azzal, hogy szembenéznek az óriásokkal.

Óriásoknak a legyőzhetetlennek látszó dolgokat nevezem. Ami mások számára lehetetlennek tűnik, egy vezető számára hétköznapi dolog. Amikor felbukkan egy ilyen probléma, a vezető meglátja, mire van szükség, vállalja a kihívást, és összegyűjti a csapatot, hogy megoldják.

A vezető látja, hogy mire képesek mások, elhívja őket a feladatra, aztán félreáll, és engedi, hogy megcsinálják. A vezető lelkesíti a többieket, de nem saját nagyszerűségének tudatával, hanem azzal, hogy látja, mit lehet a helyzetből kihozni, és ehhez fel tudja emelni a többieket is. A vezető nem fél.

Néha elfelejtem, milyen jó vezető a fiam, Charley. De ma reggel a saját szememmel láttam, akcióban.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DOWN BABA