Kovács Henriettával, a Down Egyesület munkatársával az Egyesületről és annak munkájáról beszélgettünk.

- Mikor alakult az Egyesület és milyen céllal?

- Az Egyesület 1998-ban alakult azzal a céllal, hogy a fogyatékossággal született gyerekek integrációját segítse. Szervezetünket Down Egyesületnek hívják, de missziónkban már régen megfogalmaztuk azt a célkitűzésünket, hogy ne csak a Down-szindrómás gyerekeknek, iskolásoknak, diákoknak, felnőtteknek segítsünk, hanem más fogyatékkal élőknek is. A megalakulás egyik oka pedig az volt, hogy egyesületünk vezetője maga is érintett lett, vagyis született egy Down-szindrómás kislánya, aki ma már 13 éves. Az egyesület már korábban is létezett, de más formában. Eleinte szülői közösségként működött, akik a munkájuk mellett nem tudtak akkora figyelmet fordítani az integráció sokféle problémájára. Ma már komoly és lelkes csapat veszi körül az egyesület vezetőjét és minden figyelmünket arra koncentráljuk, hogy a lehetőségekhez képest sikeresen tudjuk integrálni ezeket a gyerekeket a többségi társadalomba. Ezért a legkülönfélébb ötletekkel, programokkal, eseményekkel stb. igyekszünk elérni azt, hogy minél többet találkozzanak a gyerekek a többségi társadalom résztvevőivel. Fontos az is, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy igenis integrálhatók ezek a gyerekek és, szeretnénk eloszlatni azokat a sztereotípiákat, amik még léteznek!  A találkozások mindkét oldalról fontosak.

A többségi társadalom részéről azért jók, mert ha a Down-szindrómás gyerekeket, az ő életüket, gondolkodásmódjukat, viselkedésüket megismerik, akkor az ismeretlentől való félelem is megszűnik, ami az előítéletek alapja. A hátrányos helyzetű gyermekek oldaláról pedig azért elengedhetetlen, mert ép társaiktól maguk is tanulhatnak, rajtuk keresztül csöppenek bele a valós életbe. Ez nekik nagyon fontos, hiszen az önálló életre kell őket mihamarabb megtanítani.

- Említette, hogy más fogyatékossággal élőket is bevonnak a programjaikba. Kik ők?

- Olyan fogyatékos fiatalra kell itt gondolni, akár szellemi, akár fizikai értelemben, akik az iskolai környezetbe integrálhatók. Sajnos sok iskola még nem készült fel az akadálymentesítésre, arra, hogy bármilyen fogyatékossággal élőt képes legyen befogadni. Azonban létezik egy programunk, ami ezt hivatott elősegíteni, a „Mindenkinek becsengettek” nevet viseli.

Forrás: REHAB BLOG