Jól kommunikálok, szeretem a kihívásokat, kiválóan beszélem a nyelvet. Kedvelt közhelyek az önéletrajzhoz csatolt motivációs levélben, mégsem éri meg ezeket használni, ugyanis a HR-esek átsiklanak a formulák felett. Érdemesebb inkább konkrét helyzetekkel néhány szóban bemutatni, miből derültek ki ezek a tulajdonságok.
A pályázóknak a maximum fél oldal terjedelmű motivációs levélben vagy más néven kísérőlevélben arra kell választ adniuk: mely pozíciót kívánják megpályázni, honnan szereztek tudomást a szóban forgó munkalehetőségről, és miért éppen magukat tartják a legalkalmasabbnak a kiszemelt állásra. Érdemes szem előtt tartani: mindenképpen jó pont a felvételiztetők szemében, ha a személytelen „Tisztelt Hölgyem/Uram!” beköszönés helyett az anyagot kezelőnek címezzük a kísérőlevelet. Végezetül időpontot kell kérniük a személyes találkozásra is – javasolja együttműködő partnerünk, a Monster.hu.
Ne tűzdeljük tele banális közhelyekkel
A tapasztalatok szerint a kísérőlevelek egyik legnagyobb buktatója az alkalmasságot megindokoló rész, mivel a legtöbb pályázó itt sétál bele a közhelyek csapdájába. Pedig a tét nagy: tekintettel a számtalan jelentkezőre és a HR-esek szűkös idejére, a legtöbb szakembernek mindössze fél-egy perc ideje jut átfutni a pályázati anyagokat. A sablonos pályázat így megy is a süllyesztőbe. Épp ezért a „szeretem a kihívásokat”, „kiváló a kommunikációs készségem”, „jó vezető vagyok”, „szeretek emberekkel dolgozni”, „ambiciózus vagyok”, „jól tudok angolul” és ehhez hasonló fordulatokat nyugodtan hagyjuk ki a motivációs levélből. (Ami minél rövidebb, annál jobb.)
Forrás: PIAC&PROFIT