Ákos mindössze fél éves volt, amikor belázasodott. Picit náthás is volt, így a szülők nem gondoltak semmi komolyabbra. Csakhogy a baba láza napokkal később sem múlt, idővel pedig már a karját is fájlalta. Egy hét után kórházba vitték, hogy megtudják, mi is történik.

„Közben már piros pöttyök is előjöttek a testén. Nálunk hiába vizsgálták, majd egy másik, megyei kórházba kerültünk, de mindenhol csak tippeltek, mi lehet a baj. A reuma mellett a vérképző szervek rendellenessége jött számításba, de nem tudtak a végére járni az orvosok. Így tanácsoltak minket a fővárosi egyetemre, a Tűzoltó utcába.

Szerencsére azonnal Constantin doktorhoz kerültünk, ahol tetőtől talpig kivizsgálták Ákost. CT, MRI, csontvelő..., mindenét megnézték, hogy kizárásos alapon megerősítsék a gyanút: a fiam gyermekkori reumától szenved"- emlékszik Aliz, az édesanya. Onnantól vált igazán valóságos rémálommá a család élete.

A kisfiú állandó fájdalmai miatt folyamatosan ingáztak az otthon és a főváros között. Ákos olykor annyira rossz állapotba került, hogy három hónapra be is kellett költözniük a kórházba. „Teljesen kiszámíthatatlan volt, mikor mi történik, akár a legnagyobb hóban is felerősödhettek úgy a fájdalmai, hogy indulnunk kellett. És emellett lényegében 24 órás felügyeletet igényelt a betegsége.

Az időm nagy részében a nyakamon csüngött: annyira kínozták az ízületei, hogy volt, mikor egy lépés is valóságos kínszenvedés volt neki. A család lényegében kettészakadt, kislányom a férjemmel várt, mi meg Ákossal folyton úton voltunk. Közben a doktor úr folyamatosan próbált rajta mindent, de bármit tett, csak hosszabb-rövidebb ideig volt hatásos, túl sokat nemigen segített semmi" - folytatja az anyuka, akinek az élete lényegében kisfiáról szólt.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEOSZ