A mese főszereplője Suzy, aki a mamájával és a kutyájukkal hármasban lakik egy kis vidéki kulipintyóban. A szomszéd telken egy ódon és baljós villa áll, ahol emberemlékezet óta nem él senki. Ám egy nap egy titokzatos úr megveszi a villát, és onnantól kezdve különös dolgok történnek. Suzy, hogy a rejtélyek végére járjon, bemerészkedik a hatalmas házba és sorra fedezi fel a titokzatos szobákat. De hogy ne legyen teljesen elveszett, a nézőtéren ülő gyerekek segítségét kéri. A mesejáték különlegessége, hogy a közönség döntései következtében minden előadás alkalmával máshogy alakul a történet fonala.

Alan Ayckbourn darabját a londoni Nemzeti Színház mutatta be, ami nem meglepő, hiszen a szerző a kortárs angol színház egyik legsikeresebb és legtermékenyebb alkotója, akit idén munkájáért a legrangosabb színházi kitüntetésben, a Tony-életműdíjban részesítettek. A Hang-villa titka rendezője a Centrál Színház tagja, Simon Kornél, az előadás szereplői Kovács Vanda, Schmied Zoltán, Andrádi Zsanett, Vári-Kovács Péter, Papp János és Mészáros András.

Bödök Ilona és Nagy Adrienne jeltolmácsok nem csupán közvetítik a szöveget, hanem az előadás részeivé válva kiegészítik a színpadi történéseket. Simon Kornél, a produkció rendezője azt mondja: a jeltolmácsok kiváló színészi képességekkel rendelkeznek, így olyan, mintha egyfajta balett kísérné az egyes jeleneteket, ekképpen az előadást gazdagítja a jelenlétük.

A Centrál Színházban nem szokatlan ez a kísérlet, korábban nagy sikerrel játszották jeltolmács közreműködésével A mi utcánk - Avenue Q, a Guppi és a Mégis, kinek az élete? című előadásokat is. Puskás Tamás igazgató azt mondja: a Centrál Színház teljes mértékben elkötelezett az akadálymentesítés ügye mellett. A nagyszínpad mozgáskorlátozottak számára könnyen megközelíthető, a hallássérültek számára pedig az előadásokon nagyothalló hurkot biztosítanak. A 90 decibel projekttel - amely a siketek és súlyos nagyothallók számára igyekszik teljes értékű kulturális élményeket biztosítani - jó együttműködés alakult ki az elmúlt években. Az előadásokat szakemberek előre megtekintik, és így választják ki azokat, amelyek jelelhetők. Puskás Tamás kifejezetten büszke arra, hogy gyerekdarabot először a Centrálban láthatnak a nézők jeltolmácsok közreműködésével. Az igazgató hozzátette: terveik szerint a jövőben is rendszeresen sor kerül egy-egy előadás jelnyelvi közvetítésére.

A 90 decibel projekt célja éppen az, hogy az ország kisebb-nagyobb színházaiban az előadások rendszeresen hozzáférhetőek legyenek a siket és nagyothalló nézők számára. Hazánk lakosságának 10%-a él valamilyen mértékű hallásproblémával, közülük mintegy 60 ezren teljesen siketek, 300 ezren pedig súlyos fokban nagyothallók. A siketség általában 90 decibelnél kezdődik, és képletesen szólva a 90 decibeles hangerő elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy mindenki meghallja a jogos kérést: a színházi előadások kommunikációs szempontból is akadálymentesek legyenek.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: FIDELIO