Mint minden szülő, Erős Mihály és felesége, Gyöngyi is várták, hogy megszülessen első gyermekük, a kis Laura. Ám a kislány vakon jött világra.

– Bár nagyon szomorúak voltunk, elhatároztuk, hogy nem engedjük tőlünk távoli fejlesztő iskolába, hanem mi magunk tanítjuk. A maximális képzést és ellátást megadtuk neki, de úgy neveltük, hogy soha ne hátránynak, hanem kihívásnak érezze a vakságát, optimistán tekintsen a jövő felé, és küzdjön – meséli Laura édesanyja, Gyöngyi. – A vakság miatt már kezdetektől a hallására koncentráltunk, a zene irányába tudatosítottuk. Ám egészen addig nem gondoltunk semmi komolyabbra, amíg egy karácsony éjszaka megszólalt az Örömóda. Először azt hittem, a karácsonyi CD szól, de megláttuk, hogy az akkor ötéves Laura hallás után egy ujjal, hibátlanul eljátszotta a Beethoven-művet.

A megdöbbent szülők kislányukat azonnal elvitték egy zeneiskola igazgatójához, aki rögtön felismerte a gyermek tehetségét, és zenetanár kezdett foglalkozni Laurával.

– Nagyon gyorsan tanul, a memóriája kiváló. A tanár először úgy tanította játszani a bonyolult darabokat, hogy a kezét a kezére tette, de ma már meghall egy hangot, tudja, hova kell ütnie. A kotta sem okoz neki gondot, ugyanis hallás után bármit hibátlanul visszajátszik, mivel abszolút hallása van. Sokszor úgy tanul, hogy feljátszanak neki egy számot, ő egyszer meghallgatja, és vissza is játssza – veszi át a szót az édesapa, Mihály.

A tehetséges kislányt már esküvőre és fellépésekre hívják, operettesten is zongorázott már. Laura, fiatal kora ellenére nagy terveket sző:

– Imádom a klasszikusokat és a dzsesszt, bárzongorista szeretnék lenni. Sokat tanulok, hogy minél jobb legyek. A lényeg, hogy szórakoztassam az embereket, örömet okozhassak nekik – mosolyog a kislány.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: BORSONLINE