Bramblittet gyerekkora óta súlyos epilepsziás rohamok gyötörték, ezek miatt vesztette el fokozatosan a látását harminc éves korára. A teljes megvakulást követő első év hihetetlen nehéz volt számára, mély depresszióba zuhant.

„Minden tervem, az egész életem elszállt. Nemcsak keserű és dühös voltam, gyászoltam is a meghiúsult álmaimat. Eltávolodtam az emberektől, értéktelennek éreztem magam” – mondta Bramblitt a róla készült dokumentumfilmben.

Okostelefon és okos kutya

A festészet hozta ki a depresszió „sötét és mély verméből”. A teljes lelki mélyponton vette kezébe az ecsetet, hogy kezdjen magával valamit. „Ha egyszer tudok közlekedni a lakásban és egyedül sétálni az utcán anélkül, hogy fellökném az embereket, vagy elütne egy autó, akkor ugyanezzel a technikával képes vagyok a vásznon is eligazodni” – jött a felismerés.

Szerinte vakon sincs teljesen másokra utalva az ember, hiszen egy okostelefonnal és egy okos kutyával szinte mindenre képes egyedül. Innen jött az ötlet, hogy a vakon festés sem lehetetlen.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: ORIGO