Emberségből. elfogadásból jelesre vizsgáztak. Azóta megvolt az első focitábor és csak köszönettel tartozunk az egyesület minden tagjának, főleg Özvegy Tamás edzőnek, aki türelemmel, jókedvvel foglalkozott Botonddal. Vele beszélgettem az edzőtábor után.

Volt-e már hallássérült gyermek a Dunakanyar SE-nél korábban?

A Dunakanyar SE fennállása óta sokan játszottak már az egyesületnél, tudtommal hallássérült gyermek még nem. Közel két éves ittlétem óta biztosan nem. 

Volt-e bennetek, benned félelem, vagy fenntartás, hogy Boti hallássérültként oda fog járni?

Semmiféle rossz érzést nem keltett senkiben, így bennem sem. Első találkozásunkkor megtudtuk az ezzel járó tudnivalókat, így nem maradt kétség, hogy Boti részt tud venni a foglalkozásainkon. 

Hogyan fogadták a gyerekek?

5-6 éves gyerekekről lévén szó, jellemzően rendkívül barátságosak és közvetlenek egymással az edzéseken, így Botit is hamar befogadták. A bemutatáskor nem emeltük ki Boti halláskárosodást és mivel az egymás közti kommunikációban nem okozott zavart így a többieknek maximum a hallókészülék tűnhetett fel, de nem kérdeztek rá, hogy az mire való. 

Milyen volt vele az első tábor? Voltak-e kommunikációs akadályok?

Botival a kezdetektől fogva tudtunk bármiről beszélgetni. Ha néha-néha visszakérdezett, akkor igyekeztem szembe fordulni, hogy a szájról olvasást megkönnyítsem. A beszélgetést és a játékot az sem zavarta meg, ha Boti hallókészüléke nélkül jött velünk a medencébe, ahol a többiekhez hasonlóan önfeledten tudott szórakozni. A legeslegjobb dolog az volt, hogy Botit szinte mindig  boldognak láttam, fülig érő mosollyal játszott a pályán és azon kívül is rengeteget nevetett. A játékok közül különösen a szimbólumjátékok tetszettek neki, élénk fantáziájának köszönhetően bármilyen szerepbe bele tudott feledkezni.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: REHABPORTÁL