- Hogyan lettél tájfutó?Miért épp ezt a sportágat választottad?

- Nagyon hamar bekapcsolódtam a hallássérültek sportjába. A Siketek Sport Klubjában először röplabdázni kezdtem. A tájfutásba tíz éve, egy fiataloknak rendezett vetélkedőn „botlottam bele”, ahol volt egy ilyen feladat is. Első alkalommal eltévedtem az erdőben, ekkor fogadtam meg, hogy igenis megtanulom a tájékozódást.

Id. Szebeli Istvántól tanultam az alapokat, aki sajnos már nincs közöttünk. A sportágban ragadtam, de azért folytattam a röplabdázást is.

- Most már nyilvánvalóan nem tévedsz el az erdőben, sikerült olimpiai szinten megtanulnod tájékozódni… Eredményeid magukért beszélnek.

- Az első nemzetközi megmérettetésen, a 2006-os veszprémi rendezésű Siket VB-n saját magamat is megleptem a középtáv második hellyel. A 2009-es tajvani Siketlimpián pedig a 4. helyet sikerült megszereznem sprinten. Tajvanban voltam először siketlimpián. Fantasztikus hangulat, profi szervezőcsapat volt. Klassz volt látni, hogy csaknem tízezer (!!!) halló és hallássérült önkéntes közül nagyon sokan jeleltek, megkönnyítve ezzel a sportolók dolgát minden területen.

- Te nem siketnek születtél, nehezebb dolgod lehetett az élet minden területén, mint annak, aki eleve így szocializálódik.

- A hallásállapotom alapján „igazi” siketnek számítok, de ez nem volt mindig így. A hallásom 8 éves koromtól fokozatosan romlott- talán valamilyen gyerekkori betegség, vírus miatt. A kommunikációs nehézségeket egyre  nehezebben küzdöttem le, de még a gimnáziumot is Sárospatakon végeztem el. Sokat köszönhetek a szüleim türelmének, jóindulatának, nevelési elvének, hiszen olyan dolgokat is átélhettem, amiket így, siketen már biztosan nem tudnék teljes értékűen végigcsinálni. Zenetagozatos általános iskolába jártam, furulyáztam, négy évig zongoráztam, tíz évig néptáncoltam.

20 évesen – miközben Miskolcon tanultam fogtechnikusnak – kerültem be a hallássérültek közé. Ekkor tanultam meg a jelbeszédet is, amivel egy teljesen új világ nyílt meg bennem, feledtetve mindazokat a dolgokat,amik miatt addig hátrányban éreztem magam. A továbbtanulás 2000-ben Budapestre hozott, ahol a gyermekfelügyelő és gyógymasszőr szakmát is kitanultam.

Forrás: REHAB BLOG