Az 1950-es évek második felében terhes anyáknak a reggeli hányinger leküzdésére gyakran írták fel az akkoriban csodaszernek kikiáltott thalidomidot. 1958 és 61 között a világ 46 országában döbbenetes mértékben megnőtt a fejletlen végtaggal, sőt végtag nélkül született csecsemők száma. Az orvostudomány egyik legnagyobb tévedésének aposztrofált gyilkos gyógyszert 61-ben visszavonták, de ez már nem segített azon a közel 20 000 megnyomorított újszülöttön. Thomas Quasthoff német basszbariton 1959 novemberében született Németországban. Ő is az áldozatok egyike.

Valahányszor Quasthoff színpadra lépett, a közönségnek nem lehetett könnyű a drámai sorstól elvonatkoztatva megítélni vokális teljesítményét. Ahogy a világtalan Bocelliről csak nehezen mondja ki az ember, hogy hangja amatőr a profik között, amikor olykor klasszikus művek tolmácsolására kérik fel. Verdi Requiemjében vagy Bizet Carmenjének Don Joséjaként inadekvát, stílusidegen, nem operai hang, szerepeltetése lelkiismeretlen, üzleti szellemű visszaélés a közönség rokonszenvével, ahogy azt anno Fodor Géza megfogalmazta.

Thomas Quasthoff esetében ilyesmiről szó nincs. Ő képzett klasszikus muzsikus, adekvát hangi képességekkel. Amikor Bachot vagy Schubertet énekel, ugyanolyan hiteles, mint amikor jazzt improvizál, egyébként bravúrosan. Jó, az igaz, hogy kezdetben sokan csak azért váltottak jegyet a koncertjére, hogy szánakozhassanak és borzonghassanak a látványán, nyilatkozta egyszer. De miután tízszer-húszszor fellépett ugyanazon a helyen, a közönség már nem azért jött, hogy lássa, hanem, hogy a hangját hallja.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: FIGARO