A siket fiú beszélni kezdettHír | 2012.11.20.
Különös könyvecskére bukkantak még 2008-ban egy angliai vidéki kastélyban. A 350 éves bőrkötésű kézikönyv egyike azon legkorábbi példányoknak, amik arra tesznek kísérletet, hogy a siketeket megtanítsák kommunikálni, ezzel bizonyítva azt, hogy a siketség nem jelent beszámíthatatlanságot. A könyvecskét néhány napja mutatták be a londoni Royal Societyben.
A kézikönyvet Alexander Pophamnek, egy előkelő angol család siketen született tinédzserének állították össze, amikor az 1660-as években megpróbálták megtanítani beszélni. A könyvecskét még 2008-ban fedezték fel az angliai Littlecote House nevű kastélyban, de nyelvészeti vizsgálata csak most fejeződött be. Az eredményeket és a könyvecskét David Cram, az Oxford Egyetem nyelvésze mutatta be a londoni Royal Societyben.
Cram a Live Science-nek elmondta, a kutatásokból kiderült, hogy a fiú tanárainak egyike, feltehetően John Wallis matematikus és nyelvész volt az, aki megelőzve korát, rájött arra, hogy a siket emberekkel lehet kommunikálni, mégpedig saját külön nyelvükön. Valószínűleg Popham és Wallis kidolgoztak egyfajta kezdetleges jelbeszédet is. Wallis úgy gondolta, hogy ahhoz, hogy a siket embereket megtanítsuk a halló emberekkel kommunikálni, meg kell tanulnunk az ő saját nyelvüket. Tanár és diákja ezután hoztak létre egy jelrendszert és egy írásrendszert is.
Wallis felfedezésének jelentőségét emelte, hogy a XVII. században még a siket és néma embereket nem tekintették teljes értékűeknek vagy teljesen beszámíthatóknak, ezért aztán számos dologban korlátozták őket, többek között ingatlant sem örökölhettek.
Forrás: NÉPSZABADSÁG
