Egyre inkább szeretnének a munka világának részévé válni a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek, de ez nem mindenhol és nem mindenkinek könnyű feladat. A rehabilitációs hozzájárulás összegének megemelése óta a nagyobb cégeknek anyagilag is fontos a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, de a szakemberek szerint mégsem ezért éri meg igazán nyitni a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci integrációja felé.

Százezrek érintettek

2011-ben, a népszámláláson az 1 millió 472 ezer magánháztartásban élő, tartósan fennálló egészségi problémát, betegséget, illetve korlátozottságot jelző 15–64 éves személy 52,1%-a nyilatkozott úgy, hogy a munkavállalásban, illetve munkavégzésben egészségi állapota miatt akadályozva érzi magát.

A 767 ezer 15–64 éves megváltozott munkaképességűből 185 ezren tartoztak 2011 II. negyedévében a gazdaságilag aktívak közé, közülük 139 ezren foglalkoztatottak, 46 ezren pedig munkanélküliek voltak.

Változók az esélyek

Fontos tudni, hogy ezek önbevallásos adatok. Fehér Miklós, a Kézenfogva Alapítvány munkaerő-piaci szolgáltatásvezetője szerint a valóságban kétszer ennyi lehet a fogyatékossággal élők száma, megváltozott munkaképességűként ugyanakkor kevesebb embert tartanak számon. – A fogyatékossággal élők munkaerő-piaci helyzete jobb, mint tíz éve volt, ami részben a rehabilitációs hozzájárulás megemelésének köszönhető – mondja. – Sérültségi csoporttól függ, hogy ki milyen esélyekkel vág neki a munkakeresésnek.

A mozgássérülteknek, egészségkárosodottaknak jobbak az esélyeik, a legnehezebben a pszichiátriai betegek tudnak elhelyezkedni – mondja.

Az ilyen betegségnek már a neve is stigmatizál, pedig a kezelt depresszió szinte nincs kihatással a munkavégzésre, és a kézben tartott skizofrénia esetében az is lehetséges, hogy a beteg életében csak egyetlen skizoid esemény volt. Arról, hogy sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem lesz veszélyben, ilyenkor orvosi  igazolás is garanciát nyújt.

Az országon belül nem meglepő módon Budapesten a legkönnyebb elhelyezkedniük.

Sok a feladat

A cégek általában két végletben gondolkodnak: vagy magasan képzett, nyelvtudással rendelkező, vagy betanított munkát végző munkavállalót keresnek.

Az előbbi esetben előfordulhat az is, hogy irreálisak az elvárások, míg az utóbbi kevéssé csábító. Vannak ugyanakkor nagyon pozitív példák is: ezek közt Fehér Miklós megemlítette az IBM ISSC-vel futó integrációs programjukat.

– A szolgáltatóközpontjukba kerestek megváltozott munkaképességű munkavállalókat irodai munkakörnyezetbe. Az IBM fogyatékos emberek iránti nyitottsága nemzetközi cégpolitikájában gyökerezik, melyet nálunk is szerettek volna a gyakorlatba átültetni, és minél több fogyatékossággal élő embert foglalkoztatni.

Nagyon magas követelményeket támasztanak, korábban kétszáz jelentkező közül egyet sikerült felvenniük, de együttműködésünk kezdete óta hat munkavállalót alkalmaznak már – mondja. Közös képzést dolgoztak ki, belső mentorokat jelöltek ki a cégnél, segítik a munkavállalók beilleszkedését. Az Auchannál is komoly rugalmasságot tapasztalnak, de ez egyelőre inkább kivétel a munkáltatók közt.

– Sokan kifejezetten anyagi okok miatt kezdenek megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatni, és folyamatában jönnek rá arra, mekkora igényeket támaszt ez feléjük is – mondja Fehér Miklós.

A munkatársakat ugyanis fel kell készíteni, lexikális tudás mellett érzékenyítő tréningek segítségével. Szükség van a fizikai és infokommunikációs akadálymentességre, és az általános hozzáállás sem mindegy. Cserébe sokszínűbb lesz a cég, ami a működés javára válik.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: METROPOL