- Az, hogy valaki mozgássérült  igen sokfélét jelenthet és a legkülönbözőbb fokú mozgásban való korlátozottságot takarja. Ön szerint hogyan lehetne megfogalmazni általánosságban a  „mozgáskorlátozottság” lényegét?

- Számunkra, akik ezzel élünk  mindenki mozgáskorlátozottnak számít, akinek az életében valamilyen  fizikai sérültség, állapot, fogyatékosság tartós mozgáskorlátozottságot okoz. Ez persze nem azonos azzal, hogy valaki miért kap állami támogatást- az egy más kategória. Számunkra  szubjektívebb ez a megközelítés, mint a törvények, államilag szabályozott meghatározások szerint leírtak.  Nem is feltétlenül és kizárólag az egészségügyi problémák miatt lesz valaki komolyan akadályoztatva a mozgásában. Elképzelhető, hogy valakinek a körülményei olyanok, hogy a fizikai sérültségénél  lényegesen nagyobb akadályozottságot szenved el mint egy más körülmények között , de ugyanolyan sérültséggel élő egyén.  Egy primitív példát mondva, ha mondjuk valaki egy tanyán él és nincs autója és a legközelebbi buszmegálló három kilométerre van, akkor egy kisebb lábsérülés is tökéletesen házhoz kötheti, míg egy városban, ahol két sarokra van a buszmegálló, ez semmi problémát nem jelent. Tehát mindenki annyira sérült, amennyire a körülményei miatt az.

- Az előbb említette, hogy az, hogy az állam miért, mire, mikor ad támogatást „más kategória”. Mit értett ez alatt?

- Arra gondoltam,hogy miért nem jó az állam megközelítése. A rehabilitációnak ugyanis az kellene, hogy legyen az alapelve, a lényege,hogy  az okra ható legyen. Ha Ön mondjuk mérnök, de egy faluban lakik, ahol semmilyen álláslehetőség nincs és a közeli városban lenne ugyan álláslehetősége,de nem tud eljutni oda, akkor az utazását kell megoldani ahhoz, hogy rehabilitálható legyen. A rehabilitációnak tehát mindig arra az okra kell hatnia, ami az egyént megakadályozza abban, hogy a többiekkel azonos mértékű  és módú életet éljen. Az állam ezt nem tudja befogadni, integrálni a maga elképzeléseibe, csak globálisan képes gondolkodni, képtelen a rehabilitációt az egyénekre lebontva megvizsgálni és alkalmazni. Ha valaki vak, az jól mérhető, mert nem lát,  de egyáltalán nem mindegy, hogy így  született-e, vagy baleset, betegség miatt lett az. Az sem mindegy, ha ez utóbbi történt , hogy milyen életkorban, körülmények stb. között lett látássérült. Természetes,hogy másmilyen rehabilitációra van szüksége egy hatvan éves korában megvakult embernek, mint annak, aki úgy született. A mozgáskorlátozottak esetében pedig fokozottabban érvényesül, hogy minden eset más és más.

Forrás: REHAB BLOG