A lemez két oldala avagy egy látássérült színházi élményeHír | 2015.03.10.

A közelmúltban audio-narrációval volt látható a Tünet Közhely című előadása. A látássérült Kovács Judit beszámolót is írt élményeiről.

Közhely, Élet, Disco. A Tünet Együttes jelenleg futó előadásának címe a három, önmagában is nagy súllyal bíró szó. Gondolatokat, emlékeket, élményeket, megfogalmazott általánosított sztereotípiákat hordoznak ezek a szavak. Mindenkinek mást, kinek többet, kinek kevesebbet jelentenek. Olvasatomban az élet a saját életed, a közhelyek az abból fakadó kimondott vagy kimondatlan általános kritikák, szemléletmódok. A disco pedig lehet fiatalságod, esetleg az őket elítélő életforma jelképe.

Miután elolvastam a színdarab ismertetőjét, majd a Trafó Kortárs Művészetek Házában megnéztem az előadást, nyugtáztam, hogy nem is lőttem nagyon mellé, mikor a címet elemeztem. A Tünet Együttes társulata sem tett mást: megfigyelte, majd tömörítette, különböző nézőpontokból vizsgálta meg a sorsokat. Rávilágított az emberek fogyatékosságára, a mai társadalmat jellemző közönyre, az idő múlására és az elvesztegetett pillanatokra. 70 percben megállt az idő a Moszkva téri óra alatt, az enyém lehetett egy-egy szó, egy-egy lépés, egy-egy hang, egy-egy tekintet és egy-egy pillanat. Belenéztem a tükörbe, és szembetalálkoztam magammal. Láttam magamat fehéren és feketén.

Február 21-én barátnőmmel beszéltem meg találkozót a Moszkva téren. A metró kijáratnál vártam rá, de hívott telefonon, nem jön. A Trafó színészei siettek segítségemre, és kalauzoltak az utcán a tömegben, kézen fogtak, mindent a fülembe súgva kommentáltak. Elmesélték, eltáncolták, összemixelték, hogy mit láttak a téren. A teendőm annyi volt csak, hogy figyeljek rájuk. Biztosítottak arról, ha befogadó és nyitott vagyok, mély benyomások érnek.

Én Házigazdáimra (színdarab szereplői) bíztam magam, hagytam, hogy vezessenek. Cuhorka Emese, Gőz István, Valencia James, Szabó Réka, Szász Dániel, és Varga Vince keltették életre az utcához tartozó, mindennapi figurákat: a kéregető hajléktalant, a messziről hazánkba utazó turistát, az imádkozó hittérítőt, a koldust, a terítőt áruló erdélyi nénit, a kedves pszichopatát, a járókelőket, a szemlélődőket, a fiatal gimnazistákat. Képzeletben megépült a színpadon a tér, a néző felkereshette a: metrókijáratot, a villamosmegállókat, a bódékat, az órát, a Gombát, az utcát, vagyis a cselekmény helyszíneit.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SZINHAZ.HU