A lábbelit Le Chal-nak keresztelték, mely hindi nyelven annyit tesz “vigyél oda”. Anthony Vipin Das szerint a látássérültek számára a tájékozódás során nyilvánvalóan a helyes irány megtalálása jelenti a legnagyobb problémát, ugyanakkor az akadályok érzékelése hasonló gondot okoz. A cipő arra is képes, hogy lokalizálja és jelezze az útba kerülő akadályokat. Nem helyettesíti ugyan a fehér botot, de ez mindenképpen egy hasznos kiegészítő funkció. A lábbeli ugyanazon az elven irányítja viselőjét, mintha tapintás révén adnánk meg az irányokat: az az oldali lábbeli vibrál, amely irányba el kell fordulni. A cipő folyamatosan vibrál, ha rossz útvonalon haladunk, amint azonban visszafordultunk  a helyes irányba, a rezgés abbamarad.

A projektben résztvevő kutatók továbbá azon dolgoznak, hogy kifejlesszék az első vibrációt használó standard nyelvet, amelynek alapjául a Braille-írás szolgál s ilyen módon a cipő alkalmas lesz nemzetközi használatra. És hogy hogyan kommunikálunk a cipőnkkel mi magunk? Vipin Das doktor szerint a lábbeli olyan módon érti meg mit szeretnénk, mint egy érintőképernyő: két koppintásra a cipő a hazavezető útvonalat táplálja be. Ha a viselő 5 másodpercre felemeli a sarkát, az azt jelenti, hogy az adott hely az egyik kedvenc helyünk, így automatikusan mentésre kerül a memóriába. És ez még nem minden. Ha a cipő azt érzékeli, hogy viselője elesett, képes azonnal riasztani a mentőket. Amennyiben a fejlesztés a várakozásoknak megfelelően halad, képesek lesznek a tömegközlekedési eszközök használatát is betáplálni a cipőkbe.

A találmány jelenleg tesztelési stádiumban van, a kísérleti alanyok beszámolója alapján az azonban már most bizonyos, hogy az  intelligens lábbeli segítségével magabiztosabban és szabadabban képesek közlekedni.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HÍR.MA