A fogyatékkal élőknek sem jó az élethosszig tartó gondozásHír | 2014.10.26.
A szokásos kérdésekkel készültem, amikor találkozót kértem Kiss Csabától, a Rehab Critical Mass megálmodójától és egyik főszervezőjétől. Vajon miben különbözik Csaba otthona egy átlag lakástól? Min múlik, hogy egy sérült ember mennyire válik önállóvá? Személyiségen? Családon? Környezeten? Kitűzött célokon? Egyáltalán mi történik, ha defektes lesz egy kerekesszék? Aztán az élet felülírta mindet.
Ahogy a Széna téren kissé idegesen várakoztam a találkozó előtt, hirtelen feltűnt, mennyi kerekesszékest látok a környéken. Aztán összeállt a kép: a helyszín Combinoval jól megközelíthető, akadálymentesek a járdaszegélyek, és a helyi bevásárlóközpont, valamint a Millenáris is viszonylag simán elérhető. Hogy ezt eddig miért nem vettem észre? Talán mert egyszerűen eszembe sem jutott egészségesként, hogy van más életmód is, mint az enyém. Nincs is ezzel baj. A düh és a bűntudat ott kezdődik, amikor az ember rájön: igen, van, akiknek lényegesen nehezebb, vagy épp lehetetlen bizonyos szolgáltatásokat elérnie, bár nagyon kevésen múlna, hogy ez ne így legyen. És akkor jön a düh, meg a tehetetlenséggel járó bűntudat, ami egészen addig tart, amíg meg nem érkezik egy mosolygós, határozott fiú.
Csaba végtelenül lazán és magától értetődően átveszi az irányítást, ahogy azt bármely érett férfi tenné. Javaslatot tesz a beszélgetés helyszínére, majd egész úton előzékenyen előre enged. Türelmesen kivárja az előtte megálló embereket, akiktől nem tud tovább haladni. Nem idegeskedik. Végül letelepszünk a Millenáris Park egyik csendesebb részén. A kerekesszék irányítópultjára egy ismeretlen rendeltetésű gomb mellé valaki egy nyulat ragasztott, hogy ki és miért, nem tudni, „így kaptam”, mondja Csaba.
Csaba teológus, ezt most elegánsan egy informatikus diplomával készül párosítani. Egyértelműen a családját „teszi felelőssé" az elért eredményekért: rengeteget köszönhet nekik. Az egyetlen, az elégedetlenséget már szinte súroló mondata is velük kapcsolatban hangzik el. Vagy inkább értük. Csaba nem érzi magát különösebben nehéz helyzetben, azonban úgy gondolja, egy fogyatékkel élő gyermek szülei számára az első pillanattól fogva nagyon fontos lenne a pszichológiai támogatás, ám sajnos erre nincs állami szintű koncepció.
De alapvetően nem kesereg azon, mi van és mi nincs. Azon sem kesereg, hogy nehezen mozgósítható a fogyatékkal élők társadalma. Márpedig egyelőre úgy néz ki, ha ők nem hallatják a szavukat és láttatják magukat, ahogy azt a Rehab Critical Mass rendezvénnyel épp tervezték, senki nem fog magától segíteni.
Forrás: HÍR24
