A figyelemzavar az új népbetegségTanulmány | 2014.05.19.
A figyelemzavarral együtt járó hiperaktivitás 30 évvel a feltalálása után népbetegség lett, átlagosan minden osztályra jut egy ADHD-val diagnosztizált gyerek nálunk is. Miért lesz egyre több kliense a gyermekkori pszichiátriának, csak most kezdenek felismerni egy régen meglévő problémát, vagy a mai társadalom termeli ki nagyipari módszerekkel a viselkedési zavart? A poroszos iskola gyümölcse, az autonóm személyiségek normális ellenreakciója vagy középosztályi deviancia – sok minden felmerült az MTA kutatóintézeti vitáján, ahol az útmutató papirosok tízméterenként szegezték nekem a kérdést: neveletlen vagy beteg?
Na mégis, hogy lehetséges, hogy mindig ugyanannak a gyereknek esik le a ceruzája, persze teljesen véletlenül? Folyamatosan ficereg, addig izeg-mozog, amíg sikerül lekönyökölnie valamit, aztán meg az istennek se jönne föl a pad alól, fogdossa a többiek cipőjét, akik még legalább úgy csinálnak, mintha figyelnének. Ő meg mintha itt se lenne fejben, hát akkor már ne legyen sehogy se, jobb helyen van a folyosón, csak el ne kóricáljon, mert persze azért is a tanár a felelős. Most tényleg, ez normális?
Amikor én voltam alsós, mondjuk harminc éve, a kezelhetetlennek látszó gyerekeket leginkább éktelenül rossznak tartották, aki nyilván direkt csinálja maga körül a káoszt, hogy figyeljenek rá. Azóta, úgy néz ki, változott a helyzet. Ma jó esély van rá, hogy hiperaktívnak minősülnek, a diagnózis után pedig nem ritkán gyógyszeres kezelést írnak elő nekik. Ha valaki nem találkozott közelebbről a problémával, akár divatbetegségnek is gondolhatná, a századelőn a nők hisztériásak voltak, később mindenki depressziós lett, most meg egy társadalmi szint csemetéinél a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar terjedt el, na bumm. Valójában persze ennél jóval komolyabb dologról van szó, ami a súlyos egyéni nehézségek mellett egyszerre tükröz tömeges családi problémákat és az iskola válságát, az egyéni autonómia és a szabálykövetés ellentmondásosságát, miközben sok mindent elárul arról is, hogy éppen mit gondolunk normálisnak és patologikusnak. A gyermekkori pszichiátriai diagnózisokról rendeztek csütörtökön vitát az MTA Szociológiai Intézetében, Neveletlen vagy „beteg”? címmel.
Fura osztálytársak
Amióta a nyolcvanas években az angol rövidítéssel ADHD-ként (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) emlegetett tünetcsoport bekerült a mentális rendellenességek hivatalos osztályozási rendszerébe, nagy karriert futott be. Az amerikai gyerekek 11 százalékát diagnosztizálták ezzel a problémával. Magyarországon ennél alacsonyabb, a becslések szerint olyan 3 -5 százaléknyi az előfordulási arány, de még ez is azt jelenti, hogy átlagban minden iskolai osztályban van egy elismerten hiperaktív gyerek, és akkor ott vannak még azok, akiknél nem történt meg az állapot felismerése – mondta a beszélgetést moderáló Fernezelyi Bori egészségszociológus.
Forrás: INDEX
