Miért van szükséged rájuk?

Jobbágy Bernadett (JB): A sérültekre? Nem tudom, hogy ez szükség-e. Amikor először találkoztam testközelben sérült emberekkel, kicsit féltem tőlük. Nem értettem, hogy mit miért tesznek úgy ahogy, nem éreztem magam képesnek a velük való kapcsolatteremtésre. Miközben éreztem, hogy érdekel a közös munka, alkotás. Régóta érdekelt, milyen a művészet és a terápia határán lenni.

Nekik miért van szükségük rád?

JB: Az egyesület munkamódszerét követve a próbákon olyan közeget tudunk teremteni egymásnak, amiben meg lehet nyílni, önmagunkra és egymásra egyre tisztábban rá lehet tekinteni, és ez sok mindent elindít, megmozdít belül. Szeptemberben mutattuk be Köztes Tér című darabunkat, amit értelmi sérültekkel együtt csináltunk. Néztem őket a színpadon: egyszerűen ragyogtak.

Érintitek, ölelitek egymást. Gyakran egészen összegabalyodnak a testek. A halmozottan sérült táncosok próbáján láttam, hogy a résztvevők fele nem fogyatékos személy, mégis teljes összhangban vagytok egymással. Mik a szabályok?

Kálmán Ferenc (KF): A felkészítő tréningek során a mozgás minél finomabb érzékelését, nem pedig a kivitelezés pontosságát fejlesztjük. Megtanulunk figyelni a test belső jeleire, pl. a támasz, az erőkifejtés, a testtónus, az egyensúly vonatkozásaiban; valamint arra, hogy mozgásunkkal hogyan hatunk másokra, és az egész környező tér alakulására. Ez a figyelem köt minket össze. Ami megtörténik, az spontán születik, de hosszú évek közösen átélt és feldolgozott tapasztalata van mögötte. Az érintés az egyik legelemibb érzékelési és követési mód. A mi számunkra ez adja a mozgás természetes közegét, és óriási jelentősége van magában, a mozgásszervezésben.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL