A betegsége gyógyíthatatlan és megvakította, de ő az év embere lettHír | 2015.01.15.
Január 1-jén vehette át a 26 éves szombathelyi lány a plakettet, amelyet az RTL Klub közönségszavazásán nyert. Nikinek mostantól lényegében oklevele van arról, hogy rengetegen szeretik. Ez azért jó érzés lehet. Ő maga is alig hiszi el.
Már alakul, de még idő kell ahhoz, hogy elhiggyem. Olyan nívós emberek közé választottak (a listán többek között Pál Ferenc atya, Hosszú Katinka, a pécsi cigánytelepen önként munkát vállaló postás, Szőke Tibor, a Guineában ebolás betegekkel foglalkozó Kis Zoltán és kollégái szerepeltek – a szerk.), hogy kakukktojásnak éreztem magam. Ez nyilván a személyiségemből is fakad, de nem gondoltam, nem is úgy álltam hozzá, hogy nyerni akarok. Nem készültem erre tudatosan. Már a jelölés nagy megtiszteltetés volt. Sok gratulációt, megkeresést kaptam, igyekszem mindegyikre válaszolni.
Megnéztem, milyen betegség az Erdheim–Chester-kór, amely 12 évvel ezelőtt támadta meg Niki szemét. Gyógyíthatatlan, és olyan ritka, hogy a világon körülbelül 500 beteget tartanak nyilván. Nincs kialakult gyógymódja, az orvosok a kezelésekkel legfeljebb csak fenntartani tudják az állapotot. Ameddig lehet. Niki mégsem csügged. Ő az, aki segít az embereken, akik véleményt vagy tanácsot kérnek tőle, lelki támogatásra vágynak.
Különleges lány, 2012-ben kezdte a blogolást – öngyógyítás céljából, miután leállt a veséje. Előtte az édesanyja, a barátai, az egyetem kötötték le, nem volt ideje agyalni a betegségén. Lefoglalta sok minden, a veseleállás viszont fejbe kólintotta. Észrevette, hogy pozitív hozzáállásával másoknak is erőt ad, a vidámsága ragadós. Nem mintha az olyan egyszerűen ment volna. Azt mondja, ezt neki is tanulnia kellett, és idővel azt tapasztalta, hogy közösen könnyebb megbirkózni a nehézségekkel. Ő azért van, az a küldetése, hogy segítsen másokon. Mintha a nővére lennék, óvatoskodom és ismeretlenül is féltem, de ő nem félti magát, hát nekem sincs okom rá.
Nehéz vállalás, de nem megterhelő. Nem írok mindennap, nem akarom, hogy közhelyes, erőltetett legyen. Érzem, hogy visszaáramlik hozzám a szeretet, és ez erőt ad. Nem mindenki nyitott arra, hogy nehézségekről, betegségről halljon, súlyos kérdésekkel foglalkozzon. Nem szeretnek lelkizni, márpedig ez az oldal arról szól. Próbálok nem a problémákról beszélni, és nem sajnáltatom magam.
Ezt azok a kicsi és nagyobb gyerekek is tanúsíthatják, akikkel az iskolákban találkozik.
Forrás: NŐK LAPJA CAFÉ
