"Nem érdekel különösebben, milyen jelzőket aggatnak rám az újságírók, ez csak a médiafelhajtás része. Nekik egy Einstein-szerű figurára van szükségük; de hogy olyanok hasonlítanak Einsteinhez, akik egy szót sem értenek sem az ő, sem az én munkáimból, az nevetséges" - mondta egyszer Stephen Hawking a BBC riporterének egy interjúban. A ritka sorvadásos betegsége miatt szinte teljesen megbénult, a külvilággal csak számítógép és hangszintetizátor révén érintkező elméleti fizikus a média show részét ki nem állhatja, mégis felhasználja a tudomány népszerűsítésére. Cserébe elviseli, hogy a lapok azonnal szétkürtölik minden elejtett félmondatát, szóljon az Isten létezésének szükségszerűségéről, a túlvilágról, a földönkívüliekről, vagy a saját jövőnkről.

A tudósnak egyébként teljesen igaza volt a riporter kiosztásában; valóban nagyon kevesen értik a világon, hogy pontosan miről is szólnak az elméletei. Kvantumgravitáció, fekete lyukakból szivárgó szubatomi részecskék, kozmológiai infláció, húrelmélet, féreglyukak, az univerzum sűrűségmátrixa - valljuk be, a legtöbben még csak nem is ismerünk olyan embert, aki tudná, valójában mivel is foglalkoznak ezek a tudományterületek.

Hawking zsenialitása éppen abban rejlik, hogy az elméleti munkái mellett, amelyeket talán ha pár ezer ember ért meg teljes mélységükben a világon, a tömegeket is meg tudja szólítani. A BBC-nek és a Discoverynek forgatott ismeretterjesztő filmjei, elképesztően népszerű könyvei (az Idő rövid története 237 héten át vezette a brit Sunday Times bestsellerlistáját) milliókhoz jutottak el, magyarázták el nekik a modern fizika alapjait, a relativitáselméletet, az ősrobbanást, a fekete lyukakat. Hawking mindent kihozott abból, hogy a média szuperhőst csinált belőle, a használhatatlan testben csapdába esett géniusz archetípusát. És talán éppen a tudósceleb státusza miatt nem kapta meg a fizikai Nobel-díjat.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: MEOSZ