Az Aspergerrel diagnosztizált, autisztikus zavarban szenvedő 9 éves kislány, Dorka, az én kislányom. Hosszú út vezetett odáig, hogy arra jussak, elküldöm Srí Lankára két hónapra, 7000 kilométerre tőlem és mindentől, amit ismer. Azért, hogy valaha még jó és teljes élete legyen.

Két éve tart hivatalosan a kálváriánk Dorka diagnózisaival, egy éve kapta meg az autisztikus magatartászavar bélyeget.

Bélyeg, ahogy Feldmár András is mindig mondja ezekre a pszichés betegségekre, mert tényleg olyan, mintha a gyereken egy szégyenbélyeg lenne, és esélye sem lenne innentől kezdve egy normális életre.

Pontokban a történetünk:

• Dorka dühkitörései 3 éves korától csak erősödtek, általános első osztályban tetőfokra hágtak.
• Kirohant az osztályból, leüvöltötte az osztálytársak fejét, tickelni kezdett, mindennapos volt, hogy kezelhetetlenül viselkedett, nem engedelmeskedett a tanítóknak, nem csinált semmit órán.
• A nevelési tanácsadó azt mondta, súlyosan depressziós, gyógyszerezni kell. Ekkor még gyógyszerellenes voltam, mentünk tovább.
• A Vadaskert nem tudott fél évnél előbb időpontot adni, közben otthon és az iskolában állandó balhék és dühöngések.
• Ép ésszel lassan senki sem bírja, de a gyerek szenved a legjobban: boldogtalan, magányos, nincsenek barátai, zavarja, hogy bánt másokat a viselkedésével. Ekkor még alig múlt 7 éves.
• A Heim Pál mentálhigiénére bejutunk hamarabb, első osztály második félévben, ismerősön keresztül.
• Megszületett az autisztikus magatartászavar, bővebben Asperger-szindróma diagnózis, gyógyszerezés első év végén elindul, azóta is tart.
• Dr. habil. Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa megvizsgálja Dorkát, és kiderül, hogy különleges tehetség matekból, a logikája nemcsak a korosztályában, hanem a felnőttek között is kiemelkedő.
• Ehhez képest Dorka általános második osztályban majdnem megbukik matekból a figyelemzavara miatt.
• A gyógyszer komoly szer, mellékhatásaként a gyerek 15 kilót hízik fél év alatt. Közben gyógypedagógushoz és pszichológushoz jár hetente.
• A dühkitörések ugyan valamennyire csillapodnak a gyógyszer hatására, napi egy-kettőre csökkennek, ám a magányosságérzésén, beilleszkedési nehézségeken, szociális készségeken nem segít.

Második osztály vége:

Nem látjuk a gyerek jövőjét, főleg a matekbukás veszélye ijesztett meg, hogy ha ez így megy tovább, és a figyelemzavarral, beilleszkedési problémákkal nem tudunk mit kezdeni, akkor el fog kallódni, és ő lesz az a kamasz, aki szó szerint elvetélt zseniként, barátok nélkül fog bukdácsolni, ha egyáltalán eljut a középiskoláig. Közben pedig ismerem, tudom, hogy jószívű, melegséggel teli, nagyon okos kislány, aki rosszul érzi magát a bőrében, mert ő más. És ha más, akkor őt nem lehet szeretni. Azt gondolja magában, hogy neki mindenki rosszat akar, pedig annyian veszik körül szeretettel, hogy más gyerek ennyitől már rég repülne örömében. Ennél a pontnál jutottam arra, hogy alternatív megoldás után kell néznünk, olyat keresni, ami szemléletmód-változást hoz neki.

Valami olyat, amiben átállítják a fejében a szűrőt, amin keresztül a valóság eljut hozzá. A Chance Program pedig úgy tűnik, pont ilyen.

Két videót láttam a programról, a Hír24 riportjában Márkot, a drogozás és kallódás lejtőjén elindult 13 éves fiút, az RTL Klub videójában pedig Tomit, a családját bántalmazó 14 éves srácot vitték el Srí Lankára, a Chance Program élményterápiájára. A mottójuk, hogy „nincs reménytelen helyzet, nincs elrontott élet”, és pont ezt láttam a videókon is. Reménytelennek tűnő gyerekeket 3 hónap alatt teljesen átfordítottak a terápiás foglalkozásokkal és az önkéntes munkával tarkított önismereti terápiás közösségben.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: NŐK LAPJA CAFÉ