“Az a baj itt a városban, hogy nem látni az eget. Mondjuk, amúgy sem néz fel senki.” - mondta anno egy falun élő iskolatársam. Gőzöm sincs, hogy miért égett ez a gondolat akkor a fejembe, de a lényeg, hogy számtalanszor eszembe jut, hogy vajon mennyit ad hozzá az életünkhöz az, ha közel élünk vagy legalábbis rendszeresen képesek vagyunk kapcsolódni a természethez. A pszichológiai kutatások szerint sokat. Legalábbis, ami a lelki nyugalmunkat illeti.
A Journal of Health Psychology-ban nemrég megjelent vizsgálatban arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy vajon milyen kapcsolat áll fenn a szorongás és a természethez való közelség között. Valójában a közelség nem fizikai szempontból volt igazán érdekes, a kutatókat az érdekelte, hogy a vizsgálatban résztvevők mennyire képesek kapcsolódni, lelkileg mennyire vannak közel a természethez. A vizsgálat legfontosabb eredménye, hogy a természet közelsége megnyugtatja a városlakó zaklatott elméjét, és ezt a hatást hat különböző módon is képes elérni.