Kanadai kutatók vizsgálatukban abból indultak ki, hogy evolúciós szempontból megközelítve egy ennyire elterjedt betegségnek feltételezhetően van adaptív, alkalmazkodást segítő funkciója. Ha pedig ezt feltárjuk, ha megismerjük a depresszió eredetét, akkor könnyebben megérthetjük a betegség természetét és ahhoz is közelebb jutunk, hogyan lehet hatékonyan kezelni azt.

„A depressziót régóta csak egy problémaként kezeljük” – mondta Dr. Paul Andrews kutató. – Mi ezzel szemben feltételezzük, hogy a depresszió a természetes alkalmazkodás egy eszköze, amit az agy különböző problémákkal szembeni megküzdésre használ. Egyre több bizonyítékot látunk arra, hogy a depresszió az alkalmazkodás szükséges és hasznos módszere a nehezen megérthető, fontos és komplex élethelyzetekben.”

A kutatók kifejlesztettek egy új kérdőívet, amivel a problémákon való rágódást, azaz azt a jelenséget tudják mérni, amikor valaki kizárólag egy probléma megoldására fókuszál. A rágódás a depresszió egyik jellemző tünete, amiben megjelenik a probléma eredetének elemzése és a lehetséges megoldások befektetés-nyereség arányának mérlegelése is. Ez alapvetően egy klassz módszer, használjuk is sokan, de a kutatók szerint a depressziósok az átlagnál intenzívebben teszik ezt. Szerintük a betegséggel együtt járó letargia, a koncentrációs problémák, a világ és a többi ember felé mutatott érdeklődés elvesztése mögött valójában energiatakarékosság áll, melynek célja, hogy az ember képes legyen jobban fókuszálni a problémájára. És ez elég jól is megy.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: DÍVÁNY