Beverley Minett nem vett észre semmi furcsát kisbabáján, mikor megszületett. A szemei a megszokottól eltérően álltak ugyan, ám ezt leszámítva teljesen olyan volt, mint minden más újszülött. Hamarosan azonban egyéb gondok is nyomasztani kezdték Claire-rel kapcsolatban; lassabb volt, mint azonos korú társai, lassabban ült fel és nyúlt a tárgyakért. A különbség még szembetűnőbbé vált, mikor 14 hónappal később megszületett Beverley második gyermeke, Andrew.

Az anya orvoshoz fordult, ám se a látás, se a hallásvizsgálat, de még az agy vizsgálata sem hozott eredményt. Egy pszichológus azzal nyugtatta az asszonyt, a gyerek majd kinövi lemaradását és viselkedészavarait, ami az általános iskolában is folytatódott: Claire nehezen tanult és folyamatosan gond volt a viselkedésével.

Beverley végül megelégelte a helyzetet, mikor Claire 11 éves lett elvitte őt egy genetikushoz, aki megvizsgálta a kromoszómáit és megállapította: mozaik Down-szindrómával született. A Down-kór e típusának jellemzője, hogy a test sejtjeinek csak néhány százalékánál - Clairnél 13 százalék - áll fent a kromoszómaeltérés, nem pedig az összesnél és 100 ezer emberből csupán egyet érint.

"Nem voltam szomorú, amiért Down-szindrómás a gyermekem. Csupán mérges voltam, hogy nem derült ki előbb. Sokszor magamra vagy rá haragudtam a viselkedése miatt, és rengeteg időt elvesztegettünk" - nyilatkozta Beverley a Mirror című brit lapnak.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: BLIKK