Aditya Tiwari indiai számítástechnikus januárban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy India legfiatalabb egyedülálló örökbefogadója lett: közel másfél éves küzdelem után hazavitt az árvaházból egy Down-szindrómás kisfiút. Most különleges lakodalma miatt került be a hírekbe újra: fényűző lakoma, dekoráció és zenészek helyett inkább arra költött, hogy megvendégelje azokat, akiknek nincs senkijük.

Binney öt hónapos volt, amikor Aditya először találkozott vele egy árvaházban, ahova ajándékokat vitt az apja születésnapja alkalmából. A kisfiút azért hagyták el a szülei, mert Down-szindrómás és szívfejlődési rendellenességgel született. Aditya felfigyelt a kiságyában egyedül nézelődő kisbabára és odament hozzá. Amikor a kisfiú megfogta a kezét, rögtön elindult benne valami, de akkor még esze ágában sem volt, hogy hazavigye, csak sokat gondolt rá. Egy hónappal később azonban, amikor visszament az árvaházba, kiderült, hogy míg más gyerekek közül sokat családba fogadtak már, Binney-t senki sem akarja elvinni.

 – Úgy döntöttem, hogy Binney az én fiam lesz – mondta a 28 éves fiatalember.

A szülei tiltakoztak az ötlet ellen, azt kérték, hogy előbb házasodjon meg. Aztán az árvaház fenntartói tagadták meg a kérését, mert elveik ellen volt, hogy egyedülállóak is örökbefogadjanak. Aditya hónapokon át járt a nyakukra, hogy megpróbálja meggyőzni őket. Mivel ők hajthatatlanok maradtak – inkább külföldi örökbeadásra ajánlották fel Binney-t – a kormányhivatalokat kezdte ostromolni. Amikor bő egy év elteltével már minden engedélyt megszerzett, sőt még az örökbefogadáshoz az egyedülállók számára korábban 30 évben megszabott korhatárt is leszállították 25 évre, utoljára még a helyi hivatalokban megpróbálták meggyőzni, hogy vigyen másik gyereket, a szüleit pedig azzal riogatták, hogy így nem fog feleséget találni magának.

 A hivatalnokoknak azonban nem lett igaza.

Aditya hazavitte az immár egy éves, kilenc hónapos gyereket, és Avnish-nak nevezte el. A nagyszülők is befogadták, és örömmel figyelték, ahogy a kisfiú fejlődése megindult. Az apa pedig hét hónappal később  már meg is házasodott – nem is akárhogyan. A lakodalomban több, mint tízezer ember vett részt: a rokonokon kívül olyan embereket hívtak meg, akiket senki sem hív esküvőre: hajléktalanokat, magányos, idős embereket, szegényeket, árvákat. A menü nem volt fényűző, egyszerű ételeket szolgáltak fel, azon kívül a vendégek könyveket és gyógyszereket kaptak ajándékba. A lakodalmon még egy közeli állatkert lakóit és a környékbeli kóbor kutyákat is megvendégelték, összesen mintegy ezer állatot. Az ünnep részeként több, mint száz fát is ültettek.

Az ifjú házasok tizenöt éve ismerik egymást, de Aditya nem akart addig házasságot kötni, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy a felesége szeretettel gondoskodik majd örökbefogadott kisfiáról. Most azonban boldogan büszkélkedik azzal, hogy az új anyuka még jobban odáig van Avnish-ért, mint ő.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: DOWN BABA